A festőfejedelem teljes életmûvét átölelő tárlaton számos Munkácsy-fotót, tizenhét festményt, hat grafikát, több reprodukciót, vázlatrajzot és személyes tárgyat mutatnak be, s Hévízen van Rippl-Rónai József mesteréről, annak halála után készített akvarellje is.

- Városunk ebben az önkormányzati ciklusban minden eddiginél nagyobb figyelmet fordított arra, hogy kulturális kínálatát színesebbé, igényesebbé tegye. Rengeteg érdeklődőt vonzott Mindszenty-kiállításunk, sikeres volt a Nagyváradi négyek tárlata és a nemzetközi üvegkiállítás is. Úgy gondolom azonban, hogy most, ezzel a tárlattal tettük fel a koronát az elmúlt négy év a programsorozatára – fogalmazott megnyitóbeszédében Papp Gábor polgármester. - Büszke vagyok arra, hogy Békéscsaba, Sopron, Győr és más nagyvárosok után itt, Hévízen is kiállítást rendezhettünk be Munkácsy Mihály mûveiből.

Hévízen van például a Krisztus Pilátus előtt vázlatrajza, a festő csak nagyon ritkán kiállított Milton képe és a Ballada címû festménye, amire saját magát is ráfestette.

- Tanulmányaink során nagyon sok Munkácsy képpel találkozunk, mindenki által ismert sötét, komor hangulatú alkotásai mellett azonban most egy kevésbé ismert oldalát is megmutatjuk: három nagyméretû, bájos és vidám szalonképet is láthatnak az érdeklődők a tárlaton – mondta Hermann Katalin, a Festetics György Mûvelődési Központ megbízott vezetője. – Ezen túl kiállítottunk néhányat vallásos festményeiből, itt van egy vázlat a Krisztus Pilátus előtt címû mûről, a rengeteg fotót és grafikát tanulmányozva pedig megérthetjük, hogyan gondolkodott és alkotott a festőóriás, s betekinthetünk párizsi mûtermébe is.

Igazi kuriózumot is tartogat a Munkácsy-kedvelőknek a tárlat, itt van ugyanis a nagyközönség által egyelőre kevésbé ismert Cigányok az erdőszélen címû alkotás, amelynek létezéséről ugyan tudott a mûvészettörténet, ám csak nemrég bukkant rá a festményre Pákh Imre mûgyûjtő.

Mint Hermann Katalin elmondta: a festmények kiállításának megvannak a szabályai, amelyek Munkácsy esetében különösen szigorúak, hiszen alkotásai bitumenes alapra készültek, így az idő múlásával egyre sötétebbek lesznek, ezért a kiállítótérben szabályozni kell a hőmérsékletet, a páratartalmat és a fényerőt is.

A tárlat, amely az Amerikában élő, magyar származású üzletember, Pákh Imre magángyûjteményéből, valamint a békéscsabai Munkácsy s a pécsi Janus Pannonius Múzeum anyagából állt össze, szeptember 2-ig látogatható.

A várhatóan nagy érdeklődésre számot tartó kiállításnak már az ünnepélyes megnyitójára is sokan voltak kíváncsiak. Eljött Hanó Miklós, Békéscsaba alpolgármestere is. A dél-magyarországi városban év elején az ország legnagyobb Munkácsy-tárlata nyílt meg.

- Munkácsy ugyan nem Békéscsabán született, de Munkács után második szülővárosának tartotta, hiszen ott töltötte gyermek- és ifjú házas korát, s megközelítőleg 25 évet alkotott városunkban, ahova nagy mûvészként is mindig visszatért – mondta köszöntőjében az alpolgármester.

Berényi Andrea hévízi születésû operaénekes, akit Berkes Dániel kísért zongorán, Liszt mûveket énekelt a megnyitón, mivel Munkácsy jó kapcsolatot ápolt a zeneszerzővel. Gyarmati Andrea mûvészettörténész pedig izgalmas tárlatvezetést tartott az érdeklődőknek, amiből egyebek mellett az is kiderült: Munkácsy vívmánya volt, hogy „az erdőt az erdőben kell megfesteni és nem fotó alapján”, ami akkoriban koránt sem volt magától értetődő…

Munkácsy Mihály életének 53 éve alatt legalább 600 képet festett, ezek közül számos alkotás kallódik még szerte a világban, főként Amerikában, mondta beszédében Papp Gábor, hangsúlyozva: bár igazi híresség volt már saját korában is, az élet nem kényeztette el őt. Édesanyja korán meghalt, nagybátyja pedig asztalost szeretett volna nevelni belőle. Keserû inasévek, majd éhezéssel, nyomorral teli segédesztendők, súlyos betegség jutott osztályrészéül. Első képeit 1862-ben festette, innentől már semmi nem tántoríthatta el attól, hogy festő legyen. 1871-től Párizsban nyitott mûhelyt, mecénása halála után annak özvegyét vette feleségül. Életrajzírói szerint sikereit, de megpróbáltatásait, sőt végül súlyos betegségét is ennek a nőnek köszönhette. Mert annak ellenére, hogy Munkácsy keresett festő lett, nehezen tudta a felesége által elvárt életszínvonalat biztosítani. Idegei felőrlődtek ebben, a téboly és egyéb, korábbi betegségek újra eluralkodtak rajta, s végül 1900-ban elhunyt.

De itt hagyta portréit, szalon- és tájképeit, a magyar történelem, főleg a 48-as szabadságharc emlékét idéző munkáit, vallási ihletésû képeit, melyek előtt az utókor csodálattal és tisztelettel adózik.