Az arisztokrata származású Batthyány Lajos és Nagy Imre sorsában nem csak az a közös vonás, hogy mindkettejüket kivégezték. A XIX. század elején Batthyány Lajos a nagyúri ifjak életét élte, nyugati utazásokat tett és keveset tartózkodott Magyarországon. Ebben az időszakban nem tekinthető hazafinak, ugyanúgy, ahogy a kommunista meggyőződésû Nagy Imre sem, aki az 1930-as években és a 40-es évek elején a Szovjetunióban élt. Aztán hazafivá váltak mindketten. - Batthyány Lajos a forradalom után lett miniszterelnök és a nemzet legkiválóbb egyéniségeit gyûjtötte maga köré. Gondoljunk csak Széchenyi Istvánra, Eötvös Józsefre, Deák Ferencre, Kossuth Lajosra és a többiekre. Így tett Nagy Imre is, aki 1956 őszén a legkiválóbbakat kérte fel az ország vezetésére, köztük Kéthly Annát, Bibó Istvánt – idézte fel Tar Ferenc. További azonosság, hogy mikor a két forradalom győzött, de a szabadságharc elveszett, mindkét miniszterelnököt halálra ítélték, ám csak évtizedek múlva temették el hivatalosan is. A párhuzamok sorát igazolja a két emigrációs hullám is. Sokan külföldön őrizték a forradalmak szellemét, s ugyanezt tették itthon a passzív rezisztenciában elő magyarok. Nem véletlen, hogy 1989 előtt sokan a Batthyány örökmécseshez vonultak, mikor Nagy Imrére emlékeztek.
A két mártír miniszterelnök sorsa közti tanulságot a következőképpen fogalmazta meg a történész: - Különböző életpályáról indultak, mégis közös irányt mutatnak számunkra. Megtalálták a haza szolgálatát és ehhez felelősségteljes gondolkodással összeválogatták a nemzet legjobbjait, a XIX. és a XX. században egyaránt.
A megemlékezés részeként a városi önkormányzat, a Hévízgyógyfürdő Kft. és az 56-os Vitézi Lovagrend képviselői koszorút helyeztek el Nagy Imre mártír miniszterelnök mellszobránál.
(Forrás: Hévízi TV)
