Az ünnepségen Cséby Géza költő, mûfordító vázolta azt a történelmi hátteret, amely az 1941. márciusi eseményekig vezetett.
-A II. világháború kirobbanását követően Lengyelország rövid időn belül két nagyhatalom, a hitleri Németország és a Szovjetunió közé került. A lengyelek egy része ekkor menekült el hazájából, s közülük többen Magyarországon kötöttek ki. Olyan sokan voltak, hogy Balatonbogláron gimnáziumot nyitottak a középiskolás gyermekek számára, de az ország több pontján, így Hévízen is befogadták őket. Ide akkor érkeztek, amikor 1941. március 15-ével bezárták a nagykanizsai menekülttábort. Tudunk festőmûvészről, egyházi személyről, aki itt lelt menedékre, de akadtak egyszerûbb emberek is, akiket a helyiek például konyhai kisegítőként, kerti munkásként alkalmaztak – elevenítette fel a történteket Cséby Géza, majd így folytatta: - Hévízen csak rövid ideig, másutt az ország német megszállásáig laktak, amikor ismét földönfutókká váltak. A két nép hagyományosan jó kapcsolatát azonban a történtek tovább erősítették. Ahogy Stanis³aw Worcell lengyel író írta: „…Magyarország és Lengyelország két örökéletû tölgy, melyek külön törzset növesztenek, de gyökereik a föld alatt messzefutnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”
-A lengyel nemzet ma is elevenen őrzi emlékezetében mindazt, amit a magyarok hetven éve érte tettek. Nehéz felsorolni azokat a történelmi eseményeket, személyiségeket, akik a két nép barátságát megalapozták. S hogy ez a barátság ma is él, azt szerencsére gyakran megtapasztalom, amikor magyar és lengyel települések testvérvárosi kapcsolatot kötnek egymással – mondta Marcin Soko³owski, a Lengyel Köztársaság konzulja.
Az ünnepség részeként Kiss László esperes megnyitotta azt a kiállítást, amely II. János Pál pápa életét képeslapok segítségével mutatja be, majd Kalapos István tolmácsolta lengyel költők verseit, végül a budapesti Polonéz táncegyüttes fellépésével zárult a megemlékezés.
(Forrás: HÉVÍZI TV)
