Szólt a földrengések, a vulkánkitörések, a szökőárak, a tájfunok és hurrikánok természetéről, kiváltó okairól, az emberiségre gyakorolt hatásairól. Utóbbi kapcsán rámutatott: e természeti katasztrófák lokálisan számos problémát, tragédiát okoznak, ám általában az emberiség létére nem jelentenek veszélyt. Az elmúlt évtizedekben az elsőként említett katasztrófák száma nem nőtt, a légköri katasztrófáké azonban igen, sőt, azok szélsőségesebbek is lettek – a hurrikánok „szezonja” például már több hónapra terjed ki, mint korábban.
Az emberiség egésze szempontjából sokkal fenyegetőbbnek mutatkozik azonban a klímaváltozás, melynek létezése Juhász Árpád szerint nem is lehet kérdés. Véleménye szerint a globális felmelegedés legjobb hőmérői a gleccserek, melyek több évtized időjárási szélsőségeit tükrözik, s melyek 1850-től világszerte rövidülnek, s az említett időszak óta a jégsapkák vékonyodása is megfigyelhető. Reálisan következik sajnos ebből az ivóvíz készletek eltûnése is – figyelmeztetett. Elmondta: az elmúlt évtizedek során a légkör szén-dioxid kibocsátása nőtt, s bár kísérletek történtek a szén-dioxid stop bevezetésére, éppen azok az országok nem hajlandóak aláírni az ezzel kapcsolatos egyezményt, melyek a legnagyobb szén-dioxid kibocsátók. A legnagyobb energiapazarlók közé tartozik az Egyesült Államok, ám sajnos Európa is élen jár a pocsékolásban. Juhász Árpád azt is elmondta: míg hazánkban egy átlagember 4-6 hektár hasznos területet használ el a Föld egészéből, az USA-ban ez a szám 10 hektár fölött jár, Afganisztán vagy Etiópia egy-egy lakója viszont 0,2-0,3 hektárnyi ökológiai lábnyomot hagy Földünkön. Kína vagy India a maga egymilliárd fölötti lakosságával szintén jelentősen terheli a Földet, különösen igaz ez Kínára, ahol a szénerőmûvek is igen nagy számban találhatók.
A geológus szerint nem szabad, hogy utópia legyen az, hogy minden egyes embernek hozzá kell tennie a magáét a folyamat megállításához.
Ha tudnám, hogy holnap lesz a világvége, ültetnék ma egy kis almafát– idézte Luther Márton szavait, azzal: valamennyien próbáljunk meg legalább egy fát ültetni, amivel elodázhatjuk azt a bizonyos világvégét.