Állam- és egyház alapítónkra emlékeztünk

Szent István királyunk tiszteletére rendezett ünnepséget ma Hévíz a Szent Lélek templomban.

A szentmisét követően Papp Gábor polgármester mondott ünnepi beszédet, az egyházak képviselői pedig megáldották az új kenyeret.

A polgármester beszédét az alábbiakban közöljük: 

Tisztelt Ünneplők!

 

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket augusztus 20-i ünnepségünkön. Külön tisztelettel köszöntöm meghívott vendégeinket, mindenekelőtt a Szent Lélek templom esperesét, Kiss László urat, akinek ezúton is köszönöm, hogy az ünnepi szentmisét követően lehetőséget adott városi megemlékezésünk templombéli megtartására.

 

Tisztelt Vendégeink!

Első magyar királyunkra, egyik legelső magyar szentünkre, országunk és egyházunk alapítójára emlékezünk ezen a napon.

Szent Istvánra, aki egész életét a magyar államiság szilárd alapjainak megépítésére, a magyarság európai elfogadtatására, az ország megerősítésére tette fel.

Arra az emberre, aki egész életében elkötelezett volt a keresztény hit és a vallás iránt.

Aki nem csupán elveket fogalmazott meg Intelmeiben, törvényeiben, hanem maga is ezek mentén élt.

Arra az uralkodóra, aki kellő határozottsággal járt el annak érdekében, hogy hazánkat mint új európai államot elfogadtassa Európa akkori államaival, és kellő határozottsággal járt el saját népével szemben is azért, hogy a beilleszkedési törekvéseket megértsék és elfogadják.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Államalapításunk ünnepén szívesen nyúlunk vissza István király Intelmeihez, sokszor idézünk belőlük és próbáljuk keresni bennük azokat a mondatokat, irányokat, elveket, melyek a ma emberére, a mai korra is iránymutatással, példával bírnak.

Amikor erre az ünnepre készülök, én magam is újra és újra ehhez a forráshoz nyúlok, hiszen ez az, ami megmutatja számunkra a királyt magát, gondolkodásmódját, és azt a kort, melyben neki államot kellett teremtenie.

Sokszor gondolkodom István emberi és uralkodói tulajdonságain. A mai ünnep előtt egyre többször gondoltam arra, hogy a mai helyzetünk mennyire hasonlít Istvánéra. Az Intelmek, ez az úgynevezett királytükör, sokat elárul első királyunkról. Mutatja emberi és uralkodói tulajdonságait és remek leképezése annak a kornak, melyben ő és az akkori magyarság élt.

Számomra most egyre inkább Istvánnak az Intelmekből előrajzolódó vonásai tárultak fel. Milyen uralkodó is lehetett ő?

Határozott. Erős kezű. Bölcs. Kitartó. Egyéni, önös érdekeit a köz érdeke mögé soroló. Megfontolt. Sokszor hálátlannak tűnő, de felelős döntéseket hozó. Csupa olyan tulajdonság, melyre ma is hatalmas szükségük van azoknak, akik vezetői feladatot látnak el, erre vállalkoznak.

Hölgyem és Uraim!

Ma, mi mindannyian, elszenvedői vagyunk annak, ami körülöttünk zajlik. Igen, a világjárványra és annak következményeire gondolok. Nincs olyan család ma, amelyet ne érintett volna a járvány egészségügyi vagy gazdasági hatása, netán mindkettő egyszerre.

Munkahelyek zártak be és sok ki sem nyitott újra. Vállalkozások mentek tönkre vagy kerültek nehéz anyagi helyzetbe. Családok számára jelentett hatalmas kihívást a digitális oktatás, az egyetemek és kollégiumok bezárása, vagy az, hogy szeretteinktől, idősebb családtagjainktól távol kellett és kell lennünk.

Az egyéneket érintő problémák mellett sorra jöttek az önkormányzatokat érintő kihívások. Hogyan alakítsuk intézményeink életét ezekben a hónapokban? Miként segítsük az ezekben dolgozók munkáját? Mit tehetünk azokkal, akik támogatásra szorulnak? Mit tudunk tenni azért, hogy városunk lakói biztonságban érezzék magukat? És főként mit tehetünk a turizmusunkat ért hatalmas csapások, veszteségek ellensúlyozására?

 

Tisztelt Jelenlévők!

Nekem ezek miatt jutott és jut eszembe oly sokszor államalapító királyunk. Mert ugyanúgy kellett és kell eljárnunk nekünk is, ahogy ő tette. Határozottan. Erős kézzel. Bölcsen. Egyéni érdekeinket a köz érdeke mögé sorolva. Időnként hálátlannak tűnő, hosszú távon azonban a közösség, a város megmentését eredményező döntéseket hozva.

Ma is ilyen döntések előtt állunk. Városunk méltán lehetett mindig büszke arra, hogy hazánkban a második legnagyobb vendégforgalmat felmutatni tudó település. Élveztük ennek rengeteg előnyét, főként, ami a gazdasági lehetőségeket jelenti. Mára mozgásterünk erősen beszűkült. Külföldi vendégeink száma visszaesett, a belföldi turizmus jelenleg pörög, de az őszi időszakban már ezzel sem számolhatunk. Le kellett mondani rendezvényeinkről, részben az egészségügyi előírások, részben anyagi okok miatt. Számos takarékossági intézkedést kellett már eddig is bevezetnünk, kivétel nélkül minden intézményünket érintően. Mindez azonban kevés. Ahhoz, hogy Hévíz város pénzügyi helyzete stabilizálódjon, még komolyabb intézkedéseket kell hoznunk. Nagyon nehéz intézkedéseket. Álmatlan éjszakákat okozókat. Meg kell tennünk. Ahogy Istvánnak is meg kellett hoznia olyan döntéseket, melyek vívódást okoztak számára, a közösség érdekében azonban lépnie kellett. Koppány történetét mindannyian ismerjük. De hallottunk a pogány lázadókról, vagy a cseh és német támadókról, akikkel szemben fel kellett lépnie. Felvállalta a harcot, még akkor is, ha népszerűtlen lépéseket kellett ezért megtenni.

Ma is harcolnunk kell. Nem kivont karddal, és szerencsére nem egymás életére törve. Ma gazdasági harcot kell vívnunk. Hévíz város fenntartásáért, megerősítéséért, azért, hogy amikor ez a helyzet elmúlik, újra indulhasson a jól megszokott életünk.

Higgyék el, nem könnyű. Hátradőlhetnénk. Kérhetnénk külső szakértőt, aki majd helyettünk megmondja, mit kell bezárnunk, honnan hány embert kell elbocsátanunk, és melyek azok az önként vállalt feladataink, amelyekről le kell mondanunk. Nem tudnánk gondoskodni időseinkről az idősotthonokban. Nem tudnánk takarítani, virágosítani a várost. Nem tudnánk programokat kínálni vendégeinknek. Nem tudnánk a teljes újrainduláshoz szükséges fejlesztéseket végrehajtani. Nem tudnánk egyházainkat támogatni. Vegetálni tudnánk. Semmi többet. Számunkra ez talán a könnyebb út volna. Mások kezébe helyezni a döntést. De mi nem erre esküdtünk fel. Hanem arra, hogy ezért a városért mindent megteszünk, felelősséggel dolgozunk. Akkor is, ha népszerűtlen döntéseket kell hozni. Akkor is, ha ezért majd egy következő választáson a lakosság „bosszút áll”.

Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy Hévíz városát a gazdasági összeomlástól megmentsük. Pillanatnyilag kemény döntések árán. De olyan döntéseket hozunk, melyek bármikor lehetővé teszik az újbóli építkezést.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Szent István király bízott a magyarság támogatásában, abban, hogy népe képes az ország egészének érdekét szem előtt tartani és ezért dolgozni a viharos, 1000 körüli években. Hitt népében. Én is hiszek Hévízben, az itt élőkben, és azokban, akik bár nem élnek itt, de ránk alapozták vállalkozásaikat. Hiszek abban, hogy megértjük: amik most történnek, azok elkerülhetetlenek azért, hogy ez a város kiheverje a gazdasági károkat, és újra indulhasson a turizmus piacán.

Fel kell számolnunk kényelmi intézkedéseket. Nincs cafeteria az intézményekben. Nincs jutalomkeret. Nem lehet megüresedő álláshelyeket betöltetni. Nincs ingyenes parkolási óra. Nincsenek ajándék parkolóbérletek. Intézményeket kell átszervezni. Álláshelyeket megszüntetni. Támogatásokat megvonni, újragondolni.

Mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy most a közösségért, a város egészéért kell tennünk. Ahogyan tette ezt István is. Erős államot tudott így építeni, melyre még ma is, mi is építkezni tudunk. Itt, Hévízen is. Ezt kell tennünk ma. Nekem, képviselő-társaimnak, Önöknek, hévízi lakóknak, itt dolgozóknak. Csak így lehet Hévízt újból gazdaságilag stabil településsé tenni. Ha mindannyian úgy akarjuk.

Szent István történelmi és emberi  példája arra tanít meg minket, hogy állhatatosan, bölcsen mérlegeljük a lehetőségeket és kihívásokat, és bátran hozzunk olyan döntéseket, amelyek előbbre vihetik városunk, nemzetünk sorsát.

Legyen példa számunkra államalapítónk, és higgyünk magunkban, egymásban úgy, ahogy ő is hitt döntéseinek helyességében, népének támogatásában!

 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

 

CÍMKÉK