- Idős koromban, amikor a gyökereimet kezdtem kutatni, felfedeztem Gyulai Gaál Miklós leveleit, amelyeket az édesanyjának írt. Ezekből nem egy harcias ember képe rajzolódik ki, hanem egy olyan érző, igazi mûvészember portréja, aki szívesen hegedült, festegetett. Az élet azonban úgy hozta, hogy hadmérnök lett belőle, s e tevékenységéért az 1848/49-es szabadságharc leverése után csaknem őt is kivégezték. A bitót szinte véletlenül kerülte el, ám a börtönt neki sem sikerült. 20 évnyi várfogságra ítélték, büntetését Aradon kezdte letölteni, de egészségi állapota miatt 1853 végén átszállították Pestre. Ekkortájt veszítette el a látását, s 1854-ben el is hunyt – ismertette az életút főbb állomásait Nemeshegyi Péter, majd így folytatta: - Úgy gondolom, a 48/49-es mártírok egész életpályájukkal, tragédiájukkal példát adtak, mégpedig a helytállás, a hazaszeretet példáját. Helytálltak egy olyan történelmi helyzetben, ahol erőfölényben volt a két ellenfél, amellyel a magyarság küzdött. A görögök és a perzsák háborújára emlékeztet engem ez a szituáció, ahol a hihetetlen perzsa túlerővel szemben is győzni tudtak a görögök. A szellem erejével harcoltak, mint mi s hozzánk hasonlóan ők sem bírták a szolgaságot.
Nemeshegyi Péter után Dr. Szarka Lajos történész mutatta be azokat a Gyulai Gaál Miklós relikviáiról készült fotókat, amelyek Magyarországon kuriózumnak számítanak, hiszen eredetijüket az aradi múzeumban őrzik. A személyes tárgyakról, akvarellekről, olajfestményekről készített felvételeket egy kisebb kiállításon mutatták be a hévízieknek, majd a közönség a szabadságharcot idéző dalokat hallgathatott meg Bacsa Ferenc előadásában. Az ünnepség zárásaként az Önkormányzat képviselő-testülete, valamint a hévízi intézmények képviselői megkoszorúzták az 1848/1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a Gyulai Gaál Miklós tiszteletére állított emlékmûveket.

(Forrás: HÉVÍZI TV)