Az államalapítás tiszteletére rendezett városi ünnepség hagyományosan ünnepi szentmisével, illetve a templomkertben álló Szent István-emlékmû megkoszorúzásával vette kezdetét, majd a Városháza téren folytatódott, ahol a polgármester mondott ünnepi beszédet.

Ebben rámutatott: első királyunk hihetetlen politikai éleslátással, erős kézzel, elszánt határozottsággal állt ki a magyarságért.

István nem fogadta el a német-római császár által felajánlott koronát, hiszen ezzel kiszolgáltatta volna országát és népét egy másik országnak, egy másik népnek. A német-római korona átvétele egyenlő lett volna a német-római császárnak tett politikai hûségesküvel, azaz hazánk függetlenségének csorbulásával. Csatlakozott Európához, ám úgy, hogy nem kellett feladnia népét, országát, függetlenségét. Szabadon építhette fel a magyar állam és egyház szervezetét, szabadon rendelkezett az ország erőtartalékaival, pénzt bocsátott ki, törvényeket hozott, megteremtette a szuverén magyar állam alapjait – mondta, s utalt arra, hogy István a csatlakozás mellett is meg tudta védeni értékeinket, kultúránkat.

• Értékeink és érdekeink védelme szorosan összefügg napjainkban is a különböző népek, népcsoportok hazánkba érkezésével, letelepedésével vagy ebbéli szándékával. Államalapító királyunk ebben is utat mutat nekünk. Napjainkban egyesek előveszik a régi gondolatot, hogy István királyunk a be­fogadásra buzdított az idegenek, más nyelvûek, nemzetiségûek, vallásúak tekintetében. István azonban arra buzdít, hogy azokat fogadjuk be, akik erősítik országunkat.

Papp Gábor szerint Hévíz ebben élen jár, hiszen a város több mint ötven országból fogad be vendégeket, de befogadja a város lakói közé azokat is, akik más nyelvet beszélnek, más kultúrkörből érkeztek hozzánk, de alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz, igyekeznek betartani a helyi rendeleteket, hozzájárulnak Hévíz és ezáltal hazánk szépüléséhez, gyarapodásához.

• Azokra azonban, akik úgy akarnak itt letelepedni, ide jönni, hogy akár erőszakos úton, módon is a saját törvényeiket, szokásaikat akarják ránk erőltetni, sem István korában nem volt szükség, sem a mi korunkban nincs.

Ahogyan a betolakodóktól első királyunk, sőt minden uralkodónk igyekezett megvédeni az országot, úgy nekünk is feladatunk és célunk, hogy a betolakodókat távol tartsuk hazánktól és városunktól. Azokra, akik építés helyett rombolnak, akik az integrálódás helyett a merev elzárkózást választják, nem volt és nem is lesz szükségünk.

Nekünk biztonságos, nyugodt, fejlődő, gyarapodó várost és országot kell hagyni gyermekeinkre, ezt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha elismerjük és befogadjuk azokat, akik tudnak és akarnak hozzánk alkalmazkodni.

Ahogyan István is erős kézzel, határozott irányítással tudott országot építeni, megvédeni és megtartani, úgy nekünk is határozottsággal, erős kézzel és tiszta szívvel kell fellépnünk ma országunk és saját sorsunk alakításában.

Ez a mi felelősségünk, ez az istváni örökségünk.

A beszédet követően került sor az új kenyér megáldására és szétosztására is, a kenyereket Kiss László esperes és Péntekné Vizkeleti Márta lelkész asszony szentelte, illetve áldotta meg, s hagyományosan a képviselők kínálták vele a résztvevőket.

Az ünnepséget a Nagyváthy táncegyüttes mûsora színesítette, s mindenki vihetett haza emlékbe egy-egy gabonacsokrot is.