- Amikor belevágtunk a fejlesztésbe, nem gondoltuk, hogy ilyen messzire jutunk. Minden azzal a tervvel indult, hogy az egregyi városrészt bekapcsoljuk Hévíz turisztikai vérkeringésébe – bocsátja előre Kepli József János alpolgármester. – Legfontosabb célunk az egregyi szőlőhegyet átszelő, régóta nagyon rossz állapotban levő Dombföldi utca rendbetétele volt, az azonban nyilvánvaló volt, hogy erre nem kapunk pályázati forrást, ezért nagyot álmodtunk, s az egész városrész megújítását tûztük ki, amire 560 millió forintot nyertünk, s ezt több mint 200 milliós saját forrással egészítettük ki.

A kezdeti kisléptékû terv tehát nagyszabású beruházássá alakult: felépült egy modern múzeum, melynek helyén korábban három nagy, funkció nélküli épület állt, így a projekt ezek elbontásával és a terület teljes rehabilitációjával kezdődött, majd egy fesztiválok, vásárok rendezésére alkalmas rendezvénytér kialakításával folytatódott. A római kori romnál bővítették a játszóteret, parkosítottak, méltó környezetet alakítottak ki a római katona sírja körül, bekerült a projektbe a település 13. században épült Árpád-kori templomának teljes körû restaurálása, s megvalósult az eredeti cél, a Dombföldi utca felújítása is. Így mostantól a Korok és borok tematikus sétaút keretében a település egészen a római korig visszavezethető történelmi emlékeit, régészeti leleteit, köztük egy rejtélyes őzzel, valamint az évszázados egregyi szőlőkultúrát is megismerhetik a látogatók, miközben a festői szépségû szőlőhegyen sétálnak.

- 2012 végén nyertük el a pályázatot, s a következő tavaszon el is kezdődött a munka, ami most fejeződött be. A hivatalos átadás szeptember végén lesz, ekkor nyit a múzeum is. A tárlat és tulajdonképpen az egész projekt letûnt korok emlékét hirdeti, azt bizonyítva: Hévíznek is komoly múltja van – folytatja az alpolgármester. – Több, számunkra fontos célországban, főleg északon találkoztunk ugyanis még idegenforgalmi szakemberek körében is azzal a nézettel, hogy számukra azért nem érdekes Magyarország, mert nem fedezhetők fel a régi kultúrák nyomai. Ezt a vélekedést cáfoljuk meg ezzel a projekttel, ami a mai város közel kétezer éves elődjébe kalauzolja a vendéget. A megvalósult fejlesztés révén tehát már Egregy is külön turisztikai termékként kezelhető, amiért önmagában is érdemes Hévízre látogatni.

A korokon átívelő séta az egregyi templom melletti téren felállított szobornál kezdődik, mutatja alkalmi idegenvezetőnk, Kepli József János, kiemelve: a szakértők is vitatkoznak azon, mi volt a funkciója a leginkább talán őzre hasonlító, késő római kori figurának. Lehetett kabalaállat vagy egyfajta kultikus jelkép, amit bearanyoztak és a halott mellé raktak, mások úgy gondolják: gyerekjáték volt. Ami biztos, hogy aprócska, ám annál értékesebb eredetije a pár méterre található múzeumban látható.

- Az itt feltárt, időszámításunk után 300-400-ból származó leletek közül az egyedisége miatt választottuk ezt a sétaút kiindulópontjának és tulajdonképpen a projekt jelképének, pontosan ilyet ugyanis a világon sehol nem tártak fel. Hasonló, szintén a késő római korban készített figurát viszont találtak Münchenben és Düsseldorfban is, azokról azonban egyértelmûen megállapították, hogy játékok voltak. S került elő avar kori sírokból is hasonló lelet – mondja Kepli József János.

Hévíz egyik legfontosabb köztéri szobra a múzeum előtt várja a látogatót. Az alkotás a fiatal Flavius Theodosiust és keresztény dajkáját ábrázolja, s azt a legendát kelti életre, miszerint a római birodalom utolsó császárát gyermekbénulásából a Hévíz forrás vize gyógyította meg. Ez, hangsúlyozza Kepli József János, azt bizonyítja, hogy Hévízen már a római korban is foglalkoztak gyógyítással.

- A Korok és borok tematikus sétaút igyekszik bemutatni a történelmi távlatokon átívelő kereszténységet is, amelynek itt van a kezdete, a keresztény dajkánál. Neki, Flavius Theodosiusra gyerekkorában gyakorolt hatása révén, valószínûleg szerepe lehetett abban, hogy a történelemírás által Nagy Theodosiusként emlegetett uralkodó 390-ben államvallássá tette a kereszténységet, véget vetve ezzel az intézményesített keresztényüldözésnek – idézi fel az alpolgármester.

A szobor után az impozáns múzeumban folytathatjuk a város titkainak és múltjának feltérképezését. A kiállítótérben a Hévíz évezredei címû állandó tárlaton számos, a romkertben, valamint a településen és környékén feltárt leletet - cserépedényeket, korabeli ékszereket, használati tárgyakat - talál a látogató, időszámításunk előtt 500-tól egészen a késő római korig bezárólag. Egy külön teremben pedig megtekinthető a múzeum udvarán feltárt római kori rom rekonstruált látványterve. A területen ugyanis a környék egyik jelentős császárkori településének maradványait rejti magában a föld, amely csaknem négy évszázadon át lakott volt.

- A villa rusticákat jellemzően a leszerelt katonák nemesi adományként kapták, ezekben laktak, gazdálkodtak és vallási szertartásokat is rendeztek. Célunk, hogy az itt talált leletek alapján bebizonyítsuk: a római korban a katonák gyógyulni jöttek Hévízre – sorolja Kepli József János, majd egy különleges, szintén római kori leletet, egy Jupiter főisten tiszteletére emelt oltárt mutat.

A kiállított tárgyak egy része a Magyar Nemzeti Múzeumból érkezett, a másik felét a Balatoni Múzeum bocsátotta Hévíz rendelkezésére, a restaulást a múzeumok közremûködésével, az önkormányzat finanszírozta – pályázati és saját forrásból.

- Sokat köszönhetünk Havasi Bálintnak, a Balatoni Múzeum igazgatójának és dr. Müller Róbertnek, a kiállítás szakmai koordinátorának, nélkülük nem jöhetett volna létre ilyen terjedelemben és minőségben kiállított gyûjtemény – emeli ki az alpolgármester.

A múzeum után a meredek Dombföldi úton felkapaszkodva egy rusztikus díszburkolattal ellátott ösvényen, tucatnyi római hadi zászló mellett egy római kori, partfalba vágott téglasírhoz visz utunk, benne egy üvegfal mögött lévő csontvázzal. Az 1925-ös feltárás után az egregyiek körében gyorsan elterjedt a szóbeszéd: miszerint egy római katonatiszt sírját találták meg, ám a kutatások bebizonyították: a sír egy még feltáratlan római kori temetőhöz tartozik, s valójában egy 4. században élt környékbeli lakót „rejt”.

Folytatva kirándulásunkat, utunk a csodás kilátást és számos gasztronómiai élményt kínáló egregyi borozósoron át négy, történelmi ismeretszerzésre lehetőséget adó stáció mellett visz a végállomást jelentő román stílusban épült Árpád-kori templomhoz, amely már a magyarok honfoglalást követő otthonra találását hirdeti, s legfőbb éke nyolcszögû, csürlős sisakkal fedett tornya. (Egregy első okleveles említése egyébként 1221-ből származik.) Az út porát pedig tanácsos leöblíteni némi jófajta egregyi borral, amely szintén a múltba visz, hiszen a szőlőtermesztés tudományát ugyancsak a rómaiak hozták magukkal Pannóniába.

Ami pedig a terveket illeti: a város keresi a további római kori kapcsolódásokat. A szakemberek szerint a romkert környékén, a föld mélyén nagyon komoly leletek rejtőznek még, így, ha meglesz az ehhez szükséges forrás, további ásatások indulhatnak. Komoly potenciált rejt magában a villa rustica is, amelynek most csak a kontúrjai vannak meg, felépítve azonban sokoldalúan hasznosítható lenne…