A most megjelent Hévíz-antológia apropó is, ünnepi alkalom is, tükör is, hogy a négy éve indult lapról beszéljünk. Emlékeztek-e még; az eredeti helyzetre, az ötletelésre? Mik merültek fel, és mik merültek alá; hogyan nyerte el végleges formáját a lap?
A Hévíz folyóirat a 23. évfolyamában jár, mi 2012 elejétől szerkesztjük. A gasztronómia, az interjú és a helytörténet volt az alap, ami már a legelején megkülönböztetett minket a többi irodalmi folyóirattól – erre az alapra már csak fel kellett húzni egy klasszikus irodalmi folyóiratot versekkel, novellákkal, recenziókkal. A recenziókat idővel meguntuk, és egy barátunk javaslatára azt a rovatot egy az egyben az esszéknek kínáltuk fel. Tulajdonképpen ezzel meg is van a mai Hévíz receptje. A terjedelem (80 oldal) és a formátum adott volt, viszont évi négyről hatra sûrítettük a megjelenést, hogy élőbb folyóirat lehessen. Tavaly példányszámot is emeltünk.
A magyar folyóirat-kultúra nem feltétlenül széles körben ismerten, de számtalan periodikát foglal magába. Hol láttátok a rést, az üres területet, ahová érdemes belépnetek?
Ezen nem sokat gondolkodtunk, csak anyagokat kértünk az általunk szeretett szerzőktől, és ebből összeállt egy olyan folyóirat, amit mi magunk is szívesen olvasnánk. Pár évről visszatekintve látszik csak, hogy ez a bizonyos „piaci rés”, ha tényleg volt ilyen, az irodalmi magazin volt. De ezt tényleg nem terveztük meg, inkább csak így alakult. Az elejétől kezdve sokat dolgoztunk a lapszámbemutatóinkon, igyekszünk egyfajta irodalmi ünnepként kezelni egy új szám megjelenését.
És érdemes lenne feleveníteni azt is, hogyan jött a Hévíz mint cím és Hévíz mint hely?
Ez adott volt. A városka mûködtette a folyóiratot több évtizede ezzel a címmel.
Ínséges idők járnak a kultúrára, így tartjuk, nem alaptalanul, ezért aztán különösen szokatlan, hogy egy önkormányzat ilyen nagyvonalúan kiáll egy ilyen kezdeményezés mellett... (S most még erőteljesebb az állítás, hogy az antológia a város támogatásával megjelent.)
Ez belülről nézve nem volt annyira szembetûnő, illetve akkor vált azzá, ahogy egyre-másra jöttek a szomorú hírek a nehéz helyzetben lévő folyóiratokról. Hévíz tehetős település, ez tény – de ez önmagában nem kötelezné ilyen jellegû kultúratámogatásra. Ez a támogatás ráadásul nagyon őszinte is: nem valami alapítványt támogatnak, ami kiadja a lapot, hanem maga az önkormányzat a kiadó. Mi pedig folyóirat-szerkesztés címén tisztán folyóirat-szerkesztést csinálunk, nincs szerkesztőség, nincs anyag- vagy telefonköltség, nem tudjuk, mennyi a nyomdaszámla. Egyszerûen bemegyünk két napot tördelni egy irodába, aztán a tervező elküldi az anyagot a nyomdába, és idővel szólnak Hévízről, hogy kijött az új szám. A Hévíz Irodalmi Díj alapítása és az antológia támogatása önmagában is jelentős fegyvertény – de ha hozzátesszük a legfontosabbat, hogy hagynak minket dolgozni, halvány elvárást se fogalmaznak meg a megjelenő anyagokkal vagy szerzőkkel kapcsolatban, sőt büszkék is a folyóiratra – hát itt tényleg olyan felfogásról beszélhetünk, ami nem szokványos ma Magyarországon.
Visszatérve a szerkesztés gyakolatára; mit gondoltatok, kikkel érdemes a megjelenő szerzők körét bővítenetek, a hansúlyokat módosítanotok. Írók, de olvasók is vagytok, milyen "szélességi körökből" merítettetek?
A folyamatos fiatalítás nemcsak ösztön, hanem jól felfogott érdeke is egy folyóiratnak. Örülünk, hogy több olyan visszatérő szerzőnk van, akik ebben az új Hévízben jelentek meg először, és már látjuk őket más folyóiratokban is. Ugyanakkor fontos, hogy ezek a fiatalok a Hévíz lapjain olyan nagy öregekkel találkozzanak, akiket mi is nagyra tartunk. Ez a dolga egy középnemzedéki folyóiratnak.
Az antológia merész vállalkozás, öntudatos gesztus, arra apellál, hogy olyan periodika áll mögötte, amelynek vannak és lesznek még korszakai...
Úgy láttuk, hogy mivel az első másfél-két évünkben nem volt még ennyire ismert a Hévíz, több érdekes írás mellett elment a közönség. Szerettük volna, ha ezek az anyagok kapnak még egy esélyt. Emellett egy könyv megragad a polcon, a folyóiratot előbb-utóbb kidobják. Büszkék vagyunk a szerzőinkre, őket is szerettük volna egyben látni. Nem hisszük, hogy az antológia után új korszakba lépünk.
Mennyire láttok előre, milyen lapszámokra számíthatunk mondjuk nyárig?
Egyelőre nem szeretnénk különösebb változtatást véghezvinni, bár egyre fullasztóbb, hogy nálunk is egyre nő az átfutási határidő. Kéthavonta nyolcvan oldalon jelenünk meg, ami kevés, de lehet, hogy a sikerben is szerepe van, úgyhogy jó így, ahogy van. A könyvfesztiválra és a könyvhétre időzítve jelenik meg a két következő számunk – biztosak vagyunk benne, hogy fontos novellákkal, versekkel és esszékkel. A következő szám központjában (és címlapján) a mindig aktuális Szabó Magda lesz (és lesz benne még Ramones, Mozart és Sickratman is), de idén még biztosan lesz szó a Hévízben Cervantesről, Karácsony Benőről és Frank Zappáról; Földényi F. László Kafkáról ígért nekünk esszét, Bárány Tibor Hajnóczyról, Márton László Batsányiról, Takács Ferenc Joyce és a víz kapcsolatáról, Lövétei Lázár László Vörösmartyról, Győrffy Ákos Hamvas Karneváljáról, Bíró-Balogh Tamás Móra Hannibáljáról, Réz Anna le Carréról – nem sorolom tovább, megpróbálunk aktuálisak, sokszínûek és izgalmasak maradni, és nagyon szeretnénk tetszeni az olvasóknak.
Forrás: Jánossy Lajos
www.litera.hu
