Szavainak nyomatékot adva, ezen a napon is büszkén lengett a székely lobogó a városháza homlokzatán.
- Amikor az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc eseményeit idézzük fel, nem tudunk, és természetesen nem is akarunk elmenni szó nélkül a székelység helytállása, hősies viselkedése mellett – kezdte beszédét Papp Gábor polgármester, hozzátéve: a székelység olyan hihetetlen bátorságról, kitartásról és küzdeni tudásról tett bizonyságot a szabadságharc idején, mely előtt még Bem József is fejet hajtott. Az 1848-49-es szabadságharcban ők voltak Bem apó fényes győzelmeinek hírneves katonái.
Később is sokszor megmutatták honszeretetüket, hazafiasságukat: legendák szólnak a világháborúban harcoló székelyek rettenthetetlen bátorságáról és önfeláldozó vitézségéről. S a székelység, a magyar nemzet egyik legkiválóbb része, ha úgy tetszik: törzse, ma is szabadságharcot vív, függetlenségéért, autonómiájáért, azaz önrendelkezési jogáért küzd, fûzte tovább a gondolatot a város első embere.
- Ebben a szabadságharcban most nekünk, magyaroknak kell segítenünk székely testvéreinket. Az én korosztályom és az idősebbek emlékezetében élénken él még a romániai Ceaușescu-rendszer magyarságot, és különösen a székelyeket sújtó, sőt ellehetetleníteni kívánó politikája, asszimilációs törekvése. Ki ne emlékezne a nyelvhasználatot tiltó rendeletekre, az iskola- és falurombolásokra? És ki ne látná, hogy e törekvések új életre kelnek napjainkban? Akkor, amikor a dél-tiroliak, a baszkok, a finnországi svédek és az őket magukba záró országok vezetősége számára nem kérdés, hogy ezek a népek megtarthatják-e különállásukat, Románia számára már az is vérlázító, hogy a székely zászló ott lobog Székelyföld falvai, városai hivatalának homlokzatán.
Papp Gábor a városháza konferenciatermét megtöltő emlékezők előtt leszögezte, ma már más, békés eszközökkel kell megvívni a harcot, s a magyar kormány tárgyalásos úton rendezné a kérdést. Persze, a kabinet álláspontja határozott, hiszen, mint Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára kijelentette: „a magyar kormány támogatja az autonómiáért tüntetés szabadságát”.
- Ezzel a szabadsággal éltünk és élünk is – hangsúlyozta a városvezető. - Láthatták Önök is, hogy városházánk homlokzatán ott a büszke székely lobogó, szolidaritásunk jelképe. Magam és még sok hévízi, környékbeli részt vett a közelmúltban Keszthelyen rendezett szimpátiatüntetésen. Sorra helyezik ki az önkormányzatok elé a székely lobogókat hazánkban, s március 10-én, a székely szabadság napján, megmozdult Európa és az Egyesült Államok is.
A székelyek ügye mellett ugyanis kiálltak Helsinkiben, Stockholmban, Bécsben, Zürichben, Brüsszelben, Münchenben, Londonban, Hágában, s az amerikai kontinensen is: Clevelandben, Los Angelesben, New Yorkban, Washingtonban, Ottawában és Torontóban.
Papp Gábor kijelentette: egy népnek joga van saját nyelvéhez, saját szokásaihoz, saját zászlajához és saját múltjához. A székely pedig Csaba királyfi népe, a magyarokkal együtt hont foglaló nép, amely mindig is különleges történelmi hivatást töltött be, s így megérdemli a szabadságot. Sőt, joga van hozzá.
A polgármester ünnepi beszédét követően Kalapos István versmondó és a Játékszín Társulat Hévíz ünnepi mûsora idézte meg a magyar forradalom és szabadságharc szellemét. A gondolatokat ébresztő darabban Farkas Ignác, a Hevesi Sándor Színház Jászai Mari-díjas mûvésze és Farkis Béla hegedûmûvész is fellépett.
Varga Lívia - Forrás
