Sok háznál a nagyszülők még ma is hajlamosak arra, hogy unokáiknak egy-egy jeles ünnep alkalmával olyasmit ajándékozzanak, aminek majd „hasznát veszik”, ha családjuk lesz.

S amiben az unoka ma csak „kacatot” lát, aminek nem tud úgy örülni, mert nem „trendi”, csak egy használati tárgy, annak felnőtt korában különleges értéke lesz, a nagyszülők távozása után pedig kedves emlékek kötődnek hozzá.

Ez a stafírung…. A régi kelengyékből a közelmúltban tárlat is nyílt a Hévízi Muzeális Gyûjtemény kamaratermében.

- A régi, stafírungként átörökített eszközök, ruhanemûk, bútorok, nem egyszerû tárgyak voltak, amelyek egyébként fontos funkciót töltöttek be. Szellemi örökségek is voltak egyben: tájegységek, korok gazdag motívumai jelentek meg rajta, éltetve ezzel azt a kulturális sokszínûséget, amely évszázadok, évezred óta él és fennmaradt. Szellemi és lelki örökség volt, mert velük átörökítette a családok szokásait, értékrendszerét, hitét és erkölcsiségét. Ez a kiállítás hûen tükrözi mindazt a tárgyi és szellemi kincset, amely a magyar nemzet sajátossága. Azt gondolom, büszkék lehetünk erre a gazdagságra – hangsúlyozta a tárlatot megnyitó Papp Gáborné Ágota.

Hogy ez mennyire igaz, azt mindenki, aki végignézi az összegyûjtött anyagot, igazolni tudja – emlékek, családok, emberi sorsok, történelem elevenedik meg a tárgyakban.