Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ünneplő magyarok, tisztelt hévízi polgárok!

Szeretettel köszöntöm Önöket Államalapító Szent István királyunk ünnepén!  A legősibb magyar ünnepen, a keresztény magyar államalapítás és a magyar állam fennállásának emléknapján.

939 éve, 1083-ban ezen a napon, augusztus 20-án, a szentté avatási eljárás részeként nyitották meg István király sírját. A magyar egyház ezt a napot iktatta a naptárba István ünnepeként, mely egyházi ünnepként indult, de már Mária Terézia idején állami ünnep is lett, és 1891. óta munkaszüneti nap.

Államalapításunkról, első királyunkról tehát minden korban hatalmas tisztelettel emlékezett meg a magyarság, az állam és az egyházaink egyaránt.

Sokat látott történelmünk során az utódok újra és újra visszanyúltak a Szent István-i elvekhez, István törvényeihez, államalapító munkájához. Elgondolkodtak már azon, miként lehet, hogy évszázadok alatt sem koptak meg Szent István érdemei? Mi lehet az oka annak, hogy bármelyik századát, bármelyik uralkodóját nézzük hazánk történelmének, nem találunk olyan időszakot, amikor első királyunk tisztelete megingott volna. Mi az ok vajon? Talán „csak” annyi, hogy ő volt a magyar állam alapítója? Igen, ez kétségtelenül a legnagyobb érdem, de az alapvető kérdés az: mik voltak azok az eszmék, azok az eszközök, melyekkel oly maradandót tudott alkotni első királyunk?

A válasz egyszerû: olyan szilárd dolgoknak vetette meg alapjait István király, olyan eszméket emelt a legmagasabbra, amelyeket mintegy zászlóként tûzve magunk elé, minden csatában, minden nehéz helyzetben láthatunk, követhetünk. Olyan eszméket, mint kereszténység, család, hagyományok, egység, közösség, hûség.

Olyan értékek ezek, melyekre, ha a történelem viharaiban támaszkodunk, bizton tudhatjuk, hogy megmaradunk, együtt maradunk, fennmaradunk.

Maga István mondja ki fiának, Imre hercegnek írt Intelmeiben:

A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a király-elődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll.

Első királyunk tehát valójában alapvető emberi és társadalmi értékeket emelt munkájának középpontjába, melyekről hitte és tudta: azoknak közösség megtartó ereje van, s ezeket, ha nemzedékről nemzedékre hagyományozzuk, joggal bízhatunk megmaradásunkban.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Oly világosak, oly egyértelmûek ezek az istváni alapvetések….kereszténység….család…..hagyományok….közösségi összetartás. Mégis, a ma világában, a ma Európájában valahogy úgy tûnik, hazánk szinte egyedüliként vállalja fel ezeket az értékeket, egyedüli harcosként küzd ezek megtartásáért, ahogyan egyedül marad lassan a függetlenség, a szabadság eszméjének képviseletében.

Talán sokan látták, hallották Magyarország miniszterelnökének dallasi beszédét. Orbán Viktor magányoscsillag-államnak nevezte Texast, és ugyanígy nevezte Magyarországot is. Mint mondta: a magányoscsillag-állam azt jelenti, hogy az adott államban a függetlenség, a szabadság és a szuverenitás a legkedvesebb érték, ehhez társulnak a Szent István-i alapvetések is a hitről, a hagyományos családról és nemzeti értékekről.

A miniszterelnök úgy fogalmazott:

Az értékeink mentenek meg bennünket attól, hogy újra elkövessük a történelem hibáit. Újra életre kell keltenünk egyházainkat, családjainkat, közösségi színtereinket. Magyarország öreg, büszke, de Dávid nagyságú nemzet, mely egyedül áll a globális nagyságú Góliáttal szemben. Hazánknak ma arra kell válaszokat adnia: miként lehet visszaverni a támadást, Góliát támadását a saját szabályaink szerint – mondta.

Tisztelt Emlékezők!

Nem ugyanez a feladat hárult-e már több mint ezer évvel ezelőtt István királyra? Meg kellett védenie népét, a Kárpát-medencében letelepedni, gyökeret verni szándékozó, Dávid-nagyságú magyarságot Európai Góliátjaival szemben. Hogyan tette mindezt? Szilárdan kiállt a keresztény hit és értékrend mellett, Intelmeiben fiának is ezt hagyta egyik legfontosabb feladatául. Bekapcsolódott a nyugati keresztény közösségbe, kijelölte a magyar nemzet számára a nemzeti élet új formáit, ugyanakkor biztosította a magyarság szellemi és politikai függetlenségét.

Erős nemzetállamot hozott létre, melynek alapja a jó család, a szerető közösség és a megingathatatlan hit.

Magyarország mindig is tartotta magát ezekhez az alapokhoz, jöhetett bármilyen történelmi vihar.

A kereszténység védőbástyájának nevezték népünket és hazánkat, és ezt a megtisztelő címet csakis úgy sikerült megtartanunk, hogy az istváni örökséget nemzedékről nemzedékre örökítettük.

Közben a körülöttünk lévő államokban az összetartozás kötelékei alaposan meggyengültek. Európa fokozatosan eltért a keresztény értékektől, a közösség, a családok helyére a kötődések, hagyományok nélküli ember került. Az ember, akinek egyéni érdekei a közösségi érdekek elé helyeződnek, akiből kiveszett az összetartozás.

A Nyugat lemondott a kereszténységről, jelen pillanatban mintha kicsit Hieronymus Bosch haláltánc festményei kelnek életre Európa legtöbb országában.

A dallasi beszédben elhangzott többek között az is: ha a tradicionális családi szabályok megszûnnek, semmi nem mentheti meg a világot a pusztulástól.

Márpedig Európában megszûntek ezek a tradicionális családi és keresztény szabályok, és a magyarság ma valóban Dávidként harcolónak érezheti magát az európai, észvesztő haláltáncot járó Góliáttal szemben.

Dávidként harcolunk azokért a normákért, melyeket egykor, 1200 évvel ezelőtt még egész Európa követett.

Európában, Európából ma elveszett az összetartás. Márpedig azok a nemzetek, amelyek az egyéni érdeket helyezik a közösségi elé, akik az összetartozás tudatot nemcsak, hogy nem erősítik, de szándékosan rombolják, sebezhetővé válnak a külső erőkkel szemben, nem képesek azok manipulációit észrevenni, így elhárítani sem.

A magyarság mindig büszke lehetett arra, hogy az országban élők, amikor a szükség, a veszély úgy hozta, félretéve minden önös érdeket, vállvetve küzdöttek a külső, káros erők ellen.

Ma is ezt tesszük, tisztelt hölgyeim és uraim!

Sajnos, Európában egyedüliként. Ha Európa más országai is képesek lennének az összefogásra, nem volna ma migránsválság, nem kellene azon dolgoznunk, hogyan emeljünk ideológiai falat a gender elmélet terjedésével szemben, nem kellene elhibázott döntések miatt válságba és bizonytalanságba sodornunk családokat, nem kellene más, külső erők gazdasági, ideológiai befolyásolási szándékait elkeseredetten verni vissza. Mi magyarok a saját történelmünkből azt tanultuk meg, hogy Európa mindig akkor gyarapodott békében, ha a mûködése erős nemzetállamok szövetségére épült.

Szent István erős nemzetállamot hozott létre és hagyott ránk örökül. Ezt kell megtartanunk, e mellett kell kitartanunk, továbbra is Európa és az európai kereszténység védőbástyájának lennünk.

Ehhez kérjük Isten, és a Magyarok Nagyasszonya, Mária segítségét itt, e templom falai között és mindennapi imáinkban. Isten tartson meg minket keresztény hitünkben, szilárd elveinkben, istváni örökségünkben!