Kedves Hölgyeink!
Nagy szeretettel köszöntöm Önöket városi nőnapi ünnepségünkön. Örülök, hogy ilyen sokan fogadták el meghívásunkat. Jó végignézni Önökön, a sok csinos arcon, frizurán, ruhán – látni, hogy velünk együtt Önöknek is fontos ez a nap, örömmel és nagy gondossággal készülődtek, ahogyan tettük azt mi is.
Jó ránézni az Önök sokféleségére. Mindenki más. Mindenki más módon hangsúlyozza nőiességét. Egy azonban biztos: bárhogy öltözködjenek, bármit is csináljanak a mindennapi életükben, egyetlen dolog teszi Önöket igatán nővé: a kisugárzásuk. Az, ha elhiszik és tudják magukról, hogy a szó legszebb értelmében NŐK, és ez kiül az arcukra, a mozdulataikra. Mi, férfiak, ezt látjuk meg a NŐBEN: a kisugárzást. A nőnek az önmagával megkötött belső békéjét, harmóniáját és magabiztosságát.
Nem kell mindenkinek darázsderékkal, fitneszmodell testalkattal rendelkeznie. Nem kell mindenkinek konyhatündérnek, cukrászművésznek lennie. Nem kell mindenkinek csillogó tisztaságot teremtenie maga körül folyamatosan. Még csak nem is kell mindenkinek feleségnek vagy anyának lennie ahhoz, hogy nő legyen, és mi, férfiak, igazi nőnek érezzük és lássuk. Elég, ha Önök tudják, elhiszik magukról, hogy úgy vannak jól, ahogy vannak; elég, ha harmóniát teremtenek magukban. Elég, ha magabiztosan mozognak az életben. Mert ez ül ki a Nő arcára, mozdulataira, ettől lesz meg az a kisugárzása, amiről mi, férfaik érezzük és tudjuk, hogy valóban Nővel állunk szemben.
Kedves hölgyek!
Feleségemmel négy leánygyermeket nevelünk, neveltünk. Mindannyian mások. Más és más testalkat. Más habitus. Más érdeklődés, öltözködés, más hozzáállás az élet egy-egy területének kérdéseihez. Mégis, a maguk különbözőségében is egyformák. Egyformán NŐK. Olyan szépség van bennük, olyan harmónia és magabiztosság, amit kifelé sugározva üzenni tudnak nekem, nekünk, a párjaiknak: üzenni, hogy ők minden porcikájukban nők, és bízom benne, hogy azok is maradnak.
Kedves hévízi hölgyek!
Nem tagadom, hogy ez a mai ünnepség, ez a városi nőnap kicsit más most számomra, mint az eddigiek. Nem tagadom, hogy némi elérzékenyüléssel veszek most részt ezen a találkozón. Hévíz város polgármestereként utoljára köszöntöm Önöket Hévíz város nőnapi ünnepségén.
Néhány héttel ezelőtt hoztam döntésemet nyilvánosságra. Hosszú út és rengeteg tényező vezetett odáig, hogy ez a döntésem megszülessen. És most nem tagadom, némi meghatottsággal állok Önök előtt, mert óhatatlanul is az jár a fejemben, hogy ez így, ebben a minőségemben utoljára történik.
Éppen ezért engedjék meg nekem, hogy most, búcsúzásként elmondjam, milyennek is láttam Önöket, hévízi nőket e város polgármestereként.
Hölgyeim! Önök fantasztikusak. Hatalmas tenni akarás, lelkesedés, hit, erő jellemzi a hévízi hölgyeket, és ez engem is segített a városért végzett munkák során.
Önök valódi közösségi emberek, akik tényleges cselekedetekkel teszik szebbé, élhetőbbé, barátságosabbá, izgalmasabbá ezt a várost és rengeteg jóakaratú gondolattal segítették munkámat.
Jelen vannak közösségeinkben; énekelnek, táncolnak, tornáznak, hímeznek, festenek, közterületet szépítenek, gondoskodnak elesett szomszédaikról, egyesületet és segítő szervezetet alapítanak, ezek munkájából kiveszik a részüket. Figyelmük kiterjed mindenre, gyakran olyan apró részletekre is, amelyeket mi, vagy mondhatom: én, belülről, a hivatali munka sodrában nem mindig vettem észre, vagy nem feltétlenül tartottam fontosnak.
Kedves hévízi hölgyeink, engedjék meg, hogy megköszönjem mindazt, amit polgármesterségem 14 éve alatt adtak nekem, ennek a városnak, az itt élő közösségnek!
Ahogyan egy nő nap mint nap képes mindig új arcát mutatni, képes folyton és folyton megújulni az évek során, hiszem, hogy Hévíz is képes erre, mert ennek a városnak most ez lesz a feladata. Ebben a megújulásban Önök is nagyon sokat tudnak segíteni, és nagyon remélem, hogy ahogyan az én munkámat támogatták, kedves szavakkal és tettekkel, úgy a változásban is megtalálják önmagukat, városunk lehetőségeit, megújulásának esélyét!
Engedjék meg, hogy egy brit költőnő gondolataival köszönjek el:
Mondják, a nő szeszély, s igaz, de te
A szeszélyben állhatatos maradsz,
Mint zúduló folyam vonala, egy,
Forrástól a csendes vizekig,
Mindig megújul, végighajtja mindig
A megszámlálhatatlan csöppeket,
S te - szeretlek ezért nagyon - erő vagy,
Formabontó, formaőriző.
Legyenek és maradjanak Önök is ilyenek; erők, folytonosan megújuló, kisugárzásukkal energiát, reményt adó nők! Isten áldja meg Önöket!
