• Az iskolában megszerzett ismeretek, az értelmi intelligencia, vagyis az IQ korántsem az egész életre szóló boldogulás záloga. Még a kitûnő tanulóknak is csak a 18%-a emlékszik később a verbálisan elsajátított ismeretekre. Sokkal fontosabb tényező az érzelmi intelligencia. Az érzelmi intelligencia nem jelent mást, mint azt, hogy valamennyire ismerem és elfogadom magam, nem leszek depressziós saját magamtól, kibírom és elfogadom a házastársamat, a gyermekemet, a hozzátartozóimat, ismerőseimet – mindezeket Vekerdy Tamás pszichológus, oktatáskutató, aki a Hévízi Könyvtári Napok vendégeként tartózkodott a városban, és tartott előadást a Városi Könyvtárban.

A komoly érdeklődéssel kísért előadás másik fontos témája a tanulás volt. Ezzel kapcsolatban a pszichológus elmondta: tanulás közben a gyermek hibákat is ejt, bizonyos szavakat nem jól mond ki, esetleg ragokat, toldalékokat nem tökéletesen használ. Vekerdy Tamás szerint jobb, ha a felnőttek, beleértve a szülőket és a pedagógusokat is, nem javítják ki a gyermeket, mert ezzel a spontán fejlődési ritmust megzavarják. A gyermek ugyanis nem nyelvtani szabályokat magol be, nem tudatosan elemez egy nyelvet, hanem az utánzás révén sajátítja el. A kisgyerekeknek létszükségletük az utánzás. Ha azonban mindenképpen azt szeretnénk, hogy egy szó ne hibásan rögzüljön, ismételjük el, amit a gyerek mondott, esetleg egy új információval kiegészítve, az általa helytelenül használt szót jól kimondva.

• Az érzelmi intelligencia kialakításának másik alappillére a mûvészeti nevelés. Nem feltétlenül fontos, hogy egy gyermek hibátlanul énekeljen. A lényeg, hogy örömét lelje az énekben, még ha hamis is. Az iskolai oktatásnak sokkal több időt és energiát kellene fordítania a mûvészeti nevelésre. A zeneiskoláknak mindenki számára elérhetőnek kéne lenniük, nemcsak az abszolút hallással rendelkezőknek. Kodály Zoltán annak idején azzal a mottóval nyitotta meg a zeneiskolákat, hogy a zene mindenkié – hangsúlyozta. Vekerdy Tamás felhozott egy példát a gyermek spontán megnyilvánulásának letörésére. Úgy tartja helyesnek, hogy az apák bármennyire későn is érjenek haza, egy kicsit menjenek be gyermekükhöz játszani. A megrettent szülő ilyenkor rendszerint tanácstalan, mert hát a kisgyerek nevelése az anya feladata, ő majd csak akkor fogalakozik velük, ha nagyobbak lesznek. Aztán mégis bemegy. A gyermek boldogan gurítja felé a labdát. Az apa visszagurítja, és néhány percig önfeledten játszanak. Majd az apa elhatározza, itt az ideje, hogy gyermekét fejlessze. Előveszi a gömböt, amibe meghatározott formákat kell belehelyezni. A gyermek engedelmesen követi apja utasításait, bár fogalma sincs róla, mit kell tennie, hiszen még nem képes arra, hogy lássa, hogy a csillagformát a csillag vályúba, a háromszöget a háromszög vályúba kell helyeznie. Az apa egyre idegesebbé válik, amit a gyerek észrevesz, a kényszeredett együttlétből elveszik a spontaneitás, a gyermek kezdeti derûs állapota visszaesik – hangzott a tanulásokkal teli történet.

Vekerdy Tamás teltház előtt tartott előadást. Előadása magas színvonalon, közérthetően, példákkal és humoros történetekkel gazdagítva zajlott. Mivel Vekerdy az interaktív beszélgetések híve, alkalom nyílt rá, hogy a hallgatóság kérdéseket tegyen fel. E lehetőséggel a hévízi óvodák szép számban megjelent képviselői éltek is.