A városi sportcsarnokban szép számban egybegyûlteket Papp Gábor, Hévíz város polgármestere köszöntötte. Beszédét az alábbiakban közöljük:

Tisztelt Hévízi Szépkorúak! Szeretettel köszöntöm Önöket ünnepségünkön.

Október első hétvégéjén világszerte az időseket köszöntjük és ünnepeljük, 1991 óta október elseje az Idősek Világnapja.

Nem véletlen, hogy mind nagyobb figyelem fordul e korosztály felé. Az ENSZ 2020-as adatai alapján 727 millió 65 évnél idősebb ember él a Földön. Világszerte növekedik a születéskor várható élettartam, a világ népességének egyre nagyobb része nyugdíjaskorú.

Nagyon fontos kérdés minden társadalom számára, hogy miként tudja gondozni idősebb tagjait, milyen lehetőségeket tud kínálni számukra ahhoz, hogy minőségi éveket tölthessenek a nyugdíjba vonulást követően is.

Mert amíg az ember gyereket nevel, dolgozik, és beszippantják a hétköznapok, pörög az élete, talán túlságosan is. A nyugdíjazást követően azonban némileg lassul a világ a nyugdíjasok körül, s ahogy haladnak előre az években, úgy érezhetik, nem töltik ki úgy a napokat, ahogyan azt korábban tehették. Még akkor sem, ha ott vannak az unokák, a dédunokák, ha a családnak szerencsés esetben be tudnak segíteni házimunkában, gyermekfelügyeletben, kerti munkában.

Sajnos, sok idős embert látunk magunk körül, akik úgy érzik, kissé feleslegessé váltak, akik úgy látják, nehezen morzsolódnak a napok egymás után, s akik úgy érzik: család ide vagy oda, valahogy egyedül maradtak a mindennapokban.

Talán többen a gyerekeiktől, az unokáiktól, a rokonaiktól várják, hogy „nyissák rájuk az ajtót”, hogy többet beszélgessenek velük, hogy több közös programot csináljanak együtt. Igen, ez egyik oldalról nagyon is jogos elvárás, pedig, ha magunkba nézünk, tudjuk nagyon is jól, hogy mi épp úgy tettünk, ahogy most tesznek gyermekeink, unokáink. Tudjuk, hogy a fiatalok a képzelet, a rózsaszín köd világában élnek – így éltünk mi is. Tudjuk, hogy a középkorúakat elragadják a napi dolgok, aktualitások – elragadtak minket is. Az idősek már rendelkeznek azzal a bölcsességgel, hogy ezt lássák, hogy tárgyilagosan szemléljék a valóságot, de valljuk be, megérteni és elfogadni ezt nem mindig könnyû.

Én azonban úgy gondolom, van más megoldás, mint, hogy másoktól várjuk, hogy tartalommal töltsék meg az idősebb generáció mindennapjait. Ez a megoldás bennünk saját magunkban rejlik.

Biztos vagyok benne, hogy Önök mindannyian ismerik John Lennont. A híres énekes egyszer a következőket nyilatkozta:

Gyermekkoromban anyám mindig azt mondta, hogy a boldogság a kulcs az élethez. Amikor iskolába jártam, azt kérdezték tőlem, mi akarok lenni, ha felnövök. Válaszul leírtam, hogy “boldog“. Ezt látva a tanáraim azt mondták nekem, hogy nem értem a feladatot, én meg azt feleltem nekik, hogy ők nem értik az életet.”

Kedves Szépkorúak!

Valóban ez a kulcs mindenhez: a boldogság. És itt nem az anyagi boldogságot értem. Hanem azt a boldogságot és azt a harmóniát, ha úgy tetszik: belső békét, amelyet magunkban találhatunk meg.

Ha képesek vagyunk a mindennapok akár legapróbb dolgaiban is meglátni a boldogságot, a szépet, az örömöt, akkor biztos, hogy az idős kort sem érezzük tartalmatlannak, lélekölőnek, üresnek.

Az ókori rómaiknak volt egy mondása, magyar fordításban úgy hangzik: ragadd meg a napot! Arra biztatnak, hogy minden napban próbáljuk megtalálni a lehetőséget, a jót, a hasznosat.

Úgy gondolom, Önöknek, hévízi szépkorúaknak sok lehetőséget kínál a város ahhoz, hogy ki tudjanak zökkenni a szürke hétköznapokból, hogy lélekben töltekezhessenek, aktívak lehessenek.

Arra biztatom Önöket, éljenek ezekkel a lehetőségekkel!

Több olyan csoport, egyesület is mûködik a városban, amely örömmel, tárt karokkal várja az érdeklődőket, az új tagokat. Nemrégiben ünnepelhette a Tiszta Forrás Dalkör a 25. születésnapját. A Hévízi Szépkorúak Vidám Társasága az első születésnapját. Meghívottként magam is részt vettem a csoportok rendezvényein, és láttam, milyen örömmel vesznek részt a közös programokban a tagok, és egyértelmû volt számomra, hogy nem csupán az egy-egy alkalommal szervezett találkozók, próbák kötik össze őket, hanem számos közös programot is szerveznek maguknak, barátokra, társakra leltek ezekben a csoportokban. Vagy a Meridián Torna csoport! Milyen kiegyensúlyozottak, sugárzóak a csapat tagjai! Mennyi más programot is szerveznek a tornákon kívül! Séták, túrák, sőt….! Segítik egymást, közös főzés, favágás, fahordás…!

Számos városi rendezvényünk van, amelyhez csatlakozni lehet, akár városi ünnepek, akár turisztikai rendezvények. Gyönyörû véderdőnk van, csodás sétautakkal, kilátóval, egy-egy baráti sétára, töltekezésre alkalmasak.

Kedves Vendégeink!

Természetesen tudom, hogy mi, a társadalom aktív tagjai ezen felül is sok mindent tehetünk és kell, hogy tegyünk Önökért. Nem titok, hogy a város, és általában a települések nincsenek kedvező gazdasági helyzetben. De mindent megteszünk azért, hogy a szociális ellátási rendszerünket fenntartsuk, mûködtessük. Hogy orvosi rendelőinket fejlesszük. Hogy megfelelő környezetet teremtsünk a városban, melyben Önök is komfortosan érezhetik magukat.

Hatalmas erőfeszítést jelent ez most számunkra, de ez a generáció és a minket követő is tartozik ezzel az Önök generációjának.

Mi arra tudtunk és tudunk építeni, amit Önök teremtettek meg nekünk. Hiszen egymás életét folytatjuk. Mi az Önökét, a mi gyermekeink pedig majd a miénkét. Ezért felelősséggel tartozunk mindenkiért, egymásért. A fiatalabb generációknak az a felelőssége és kötelessége, hogy visszaadjanak valamit abból a sok jóból, amit kaptak szüleiktől, nagyszüleiktől. Ezen dolgozunk itt is, ezért támogatjuk a civil csoportokat, a rendezvényeket, ezért vágunk bele a várost fejlesztő beruházásokba.

S hogy az idősebb generáció felelőssége miben áll? Engedjék meg, hogy Ferenc pápát idézzem: „Nem beszélhetünk a családról anélkül, hogy ne beszéljünk az idősek fontosságáról közöttünk. Soha nem voltunk ennyire sokan az emberiség történetében, de nem tudjuk, hogyan éljük meg ezt az új életszakaszt: az idősek számára sok segítségnyújtási projekt létezik, de kevés életterv. Mi, idősek, gyakran különösen érzékenyek vagyunk a törődésre, az elmélkedésre és a szeretetre. A gyengédség mesterei vagyunk, vagy azzá válhatunk. De még mennyire!

Ebben a háborúhoz szokott világban a gyengédség igazi forradalmára van szükségünk. Ebben nagy felelősségünk van az új generációk felé. Emlékezzünk: a nagyszülők és az idősek a kenyér, amely táplálja az életünket, ők egy nép rejtett bölcsessége: ezért is jó ünnepelni őket. Imádkozzunk a gyengédség tanítóivá vált idősekért, hogy tapasztalatuk és bölcsességük segítse a legkisebbeket abban, hogy reménységgel és felelősséggel nézzenek a jövőbe!

Kívánom, hogy így legyen! Isten áldja Önöket!