Végigfut majd bennünk, mit hagyunk hátra, és vajon milyen lesz a jövő, mit várunk tőle, miben reménykedünk.

Nehéz év, amit magunk mögött hagyunk.

Eredményeink szerencsére voltak, vannak. Megújult városunk zöld szíve, a véderdő, mely számos csodálatos, hangulatos programnak adott helyet az év során, igazi kulturális csemegével szolgálva minden érdeklődő számára. Elkészült a Vörösmarty utcai beruházásunk, és felszentelhettük a csodálatos kálváriánkat, mely lelki töltődésünk helyszínévé válhatott. Városmarketingünk eredményességét díjakkal ismerték el a turizmus szakma képviselői, s a tavalyinál sokkal jobb eredményeket könyvelhetünk el a vendégéjszakák tekintetében.

Eredményeink mellett azonban kétségkívül rengeteg problémával kellett megküzdenünk. Ismét. Mert bár reménykedtünk abban, hogy a Covid-veszély leküzdése után a 2020 előtt megszokott mederbe terelhetjük vissza életünket, ez korántsem történhetett így.

A szomszédunkban dúló háború egyre erősebben befolyásolja mindennapjainkat. Az év elején a menekültek százainak befogadását, ellátását, tovább utazásának támogatását kellett felvállalnunk, megoldanunk. A nyár végétől pedig a háború okozta súlyos gazdasági következményekkel kell számolnunk.

Számolnunk kell, igen, szó szerint is. A hatalmasra növekedett energiaköltségek alaposan átíratták velünk városunk költségvetését, hetente számoltuk ki újra és újra, hogyan tudunk megbirkózni a pénzügyi nehézségekkel úgy, hogy közben az életünket valahogy rendben tartsuk, intézményeinkben, szolgáltatásainkban próbáljuk a megszokott színvonalat nyújtani lakóinknak, vendégeinknek.

Hétről hétre újra kell tárgyalnunk és számolnunk beruházásaink haladását, vagy a haladás lehetséges útjait, mert a megnövekedett energia- és munkabér terhek, a nyersanyagárak elszabadulása erre kényszerít minket.

Jó lenne most, a pezsgőspohárral a kézben elégedetten hátradőlni, vagy beruházásaink átadásának fotóit nézegetni.

Ahogyan Önök, én is ezt szeretném már végre. Az év, amibe hamarosan átlépünk, talán vágyaink, reményeink hozója lehet.2023 könyvét még nem nyitottuk ki. A lapok még üresek. Mi magunk írjuk  bele a történeteinket. Ahogyan egy 20. század elején élt angol írónő fogalmaz: a könyv címe „LEHETŐSÉG”. És az első fejezete: Új Év.

Kezdjük hát írni az első fejezetet, új lendülettel, ihlettel! Írjuk olyanra, amilyenre mindannyian szeretnénk! Ehhez adjon nekünk Isten erőt, kitartást, hitet, közös, egy irányba tenni akarást!

Isten veled, 2022, Isten hozott, 2023!