A Beatrice frontemberére, a rockopera Laborcára, a „nemzet csótányára” (illetve „nem nemzet csótányára”) nagyon sokan voltak kíváncsiak, a közönség soraiban a legidősebb korosztálytól a gimnazista korúig egyaránt helyet foglaltak.

- Kérdezzetek bármit, tőlem szabad, és válaszolni is fogok – „nyugtatta meg” a közönséget Nagy Feró, és a biztatásra érkeztek is a Keresztes Ildikóval való kapcsolatára, vagy az úgynevezett benzinkutas meglógására vonatkozó kérdések.  A párbeszéd azonban döntően Papp Gábor és az énekes között zajlott.

Sokan nem tudták, amit a polgármester elsőként árult el Nagy Feróról: „földit” köszönthetünk személyében, hiszen Letenyén született. Igaz, a család aztán hamarosan Pestre költözött, innen indult a karrier, a Beatrice is itt alakult meg 1970-ben, majd alakult újjá később. Úgy tûnt, többeknek az is meglepetés volt, hogy Nagy Feró alapította meg az ős-Bikinit, sőt számos mai Bikini-sláger, valamint Pokolgép sláger szövegét is ő jegyzi.

A zenész pályafutás mellett sok szó esett a politika és Nagy Feró viszonyáról. Kendőzetlenül beszélt a kommunista hatalom alatti konfliktusairól, amikor az „ideiglenes” szó koncertbeli használatáért például már másnap a politikai rendőrségen faggatták, vagy amikor a Beatrice zászlót felvonva együtt örültek a rajongókkal, hogy „egy táborban” vannak, és emiatt másnap ugyancsak kihallgatáson találta magát, szervezkedés vádjával.

Beszélt az MDF-be való belépéséről, arról a csalódásról, hogy neki és zenekarának bizony akkor sem lett jobb, amikor a demokrata fórum volt hatalmon. Mesélt a MIÉP-ből történt távozásáról, arról, hogy az általa vezetett rádiós mûsor, amelynek egyébként szerkesztője volt, milyen szoros ellenőrzés alatt állt, s amit ő nem tudott felvállalni. Nem titkolta azt sem, hogy „bulvár” szerepléseiben a pénzkereseti lehetőség éppúgy szerepet játszott, mint az a természetes hiúság, hogy ő, aki sokaknál jóval többet tud zenéről, színpadról, meg is mutathassa, be is bizonyíthassa azt ország-világ előtt.

S természetesen szó volt az István, a királyról – az 1983-as királydombi bemutatóról éppúgy, mint az Alföldi-rendezte, a közelmúltban bemutatott darabról. Feró elmesélte, hogy valójában mi is volt az ő szerepe ebben az új rendezésben:

- Mi, a „régi motorosok”, egykori rockerek lelkesen és boldogan vetjük bele magunkat ebbe az új világba is, aztán rá kell jönnünk, hogy semmi nem a régi, hogy mások és másként osztják le a szerepeket….

Bár magát messze nem a baloldalhoz sorolja, Feró nem kímélte a konzervatívok hozzáállását sem, mely a darabbal szemben megmutatkozott.

- Vegyük már észre, hogy ez darab úgy mutatja meg Istvánt, ahogy és amilyen volt. Miért? Nem irtotta a magyarság „pogány” részét? Nem hívott be német segítséget ehhez? Oké, hogy egy mítosz alakult ki körülötte, rendjén is van ez, hiszen mégiscsak ő alapította meg azt az államot, mely azóta is Európa része, de vegyük már észre azt is, hogy ezt miként tette…vagy a papság….miért, nem volt az akkori papság harcos is egyben? Egyik kézben kard, másikban kereszt? Gondoljatok a keresztes háborúkra…..nehogy azt higgye bárki is, hogy a papok, akik ott kardot ragadtak, valóban, vagy csak és kizárólag a hit védelméért tették. Dehogy! Pénzért, kincsekért, területekért…

A beszélgetés végén Feró visszakanyarodott a zenéhez, és közkívánatra énekelt is a közönségnek, mely lelkesen fogadta a jól ismert slágereket (Nyolc óra munka…., Azok a boldog szép napok), sőt, együtt énekelte vele. Feró az autogram kérők gyûrûjéből csak sokára szabadult, és megígérte: szívesen visszajön ebbe a csodás városba máskor is.