Mindez a hévízi városi könyvtár Közéleti Kávéházának legutóbbi rendezvényén derült ki, ahol a vendégként meghívott Kepes Andrással Halász Gábor, a Festetics Mûvelődési Központ igazgatója beszélgetett.
Az ötvenévnyi várakozás a regény megírására és kiadására persze „igazolt”. Kepes András 17 évesen dédelgetett már szépírói álmokat, fordulatos, a diplomata szülők „vándorlásához” kötött élete, a hazai rádiózás és televíziózásban töltött idők sokáig nem engedték, hogy szépírással foglalatoskodjon. Három éve azonban végleg szakított a televízióval. – Ez a televízió már nem az én világom, nincsenek már közös felületek – fogalmazott. A közéletben eltöltött évtizedek tapasztalatai, izgalmas, érdekes, megrázó riportjai, az azokból leszûrt tapasztalatok azonban feltétlenül kellettek ahhoz, hogy a könyvet megírhassa.
A Tövispuszta elképzelt falujának, az idők folyamán országnyivá terebélyesedő településének sorsábrázolásához az ötletet a fent már említett, Shariffal történt találkozás adta. Kepes András és ifjabb Horthy István, a két, egymással, ha úgy tetszik, ellentétes táborban helyet foglaló személy beszélgetése azonban nemcsak a regényhez adott ihletet, de a két ember személyiségét, a magyar történelemről, sorsokról alkotott véleményét is alaposan átforgatta, megváltoztatta.
Kepes András a kávéházi beszélgetésen erről, valamint televíziós élményeiről, csalódásairól is sokat elárult hallgatóságának. Sőt, azt is elárulta: a hévíziek kivételes helyzetben vannak, ugyanis hasonló beszélgetésekre ma már nem vállalkozik, csupán a könyve bemutatására vonatkozó meghívásoknak tesz eleget. A hévízi randevú így e tekintetben is a különleges események közé tartozott.
