A Költészet Napja tiszteletére szervezett meglehetősen rendhagyó program egyben Guinness-rekord kísérlet is volt, Ács Erika magyartanárnő ötletének kivitelezését örömmel és lelkesedéssel vállalták fel a diákok és az iskola pedagógusai. Hogy sikerült-e a kísérlet, az sajnos ilyen gyorsan nem derül ki, hiszen a maratoni felolvasásról tanúskodó felvételeket és egyéb papírokat az iskola a napokban juttatja el az Angliában székelő bíráló bizottsághoz, mely nem tudni, mikor hozza meg döntését.

Bár izgalmas kérdés, hogy vajon bekerülhet-e az iskola a rekordok könyvébe, sokkal izgalmasabb az, hogy a tanárnő kezdeményezése nyitott fülekre talált, és az intézmény tanulóinak legalább fele az eltelt napokban József Attila költészetével foglalkozott, lelkiismeretesen készült a felolvasásra, s talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: jócskán elmélyedt a költőóriás életében.

S éppen ennek fontosságára hívta fel a diákok figyelmét a programindító beszélgetésen Szálinger Balázs József Attila-díjas költő, a Hévíz folyóirat szerkesztője és Márkus András kolozsvári költő is. Igaz, Szálinger Balázs azt hangsúlyozta: a költők, írók megismeréséhez a kortársak visszaemlékezéseinek, s az irodalmárokról szóló anekdotáknak az olvasgatása vezet, de hozzátette: a versek hangulata, az abban rejlő érzelmekre való ráhangolódás többet jelent minden elemzésnél, irodalomkönyvi kötelező lecke megtanulásánál.

A költők „bemelegítő” előadását követően elsőként Papp Gábor polgármester olvasta fel A hetedik címû József Attila verset, majd az iskola tanárai és diákjai követték egymást a felolvasásban. A költemények tára hajnali négy órára merült ki, a rendhagyó megemlékezés mindenki számára örök élmény marad.