A kutató akadémikus énjéhez híven, Glatz Ferenc számos kérdést fogalmazott meg ünnepi beszédében. – Sok mindenről elfeledkezünk március 15-ödike kapcsán – jelentette ki. - Széchenyi, Kossuth és Deák mellett emlékszünk-e azokra az emberekre, akik a tömegben ’48 márciusában útjára indítottak egy polgárosuló országot? Nem figyelünk-e túlságosan a politikai szereplőkre? Kétségtelenül fontos szerepet vállaltak mindazok, akiknek egyéni természete, a nemzetről alkotott látomása oly különböző volt, mégis felismerték a társadalom számára szükséges folyamatokat. Olyan átrendeződés előtt álltak, mint mi most, egy új világrend közepén. Vajon nem azért boldogult-e a magyar nemzet, mert a politikai férfiak képesek voltak az együttgondolkodásra? S képesek-e erre mai vezetőink? Ha ennyit nem tudunk teljesíteni, akkor a jelenkor eseményei 1848 nagy tanulságának cáfolásához vezetnek – jelentette ki a szónok. Glatz Ferenc szerint keveset beszélünk arról is, hogy a hajdani államférfiak Batthyány-tól Széchenyi-ig Európához mérték magukat. Egyetértettek abban, hogy a nemzet felemelkedéséhez kimûvelt fők sokaságára van szükség. Elmondhatjuk-e ma, hogy munkaerő-állományunk európai színvonalú? A rendszerváltás óta a magyar iskolarendszer elbukott, a diákok ugyan jól érzik magukat, de a hallgatók többsége nem érti meg a szakanyagot. 1848-ban a tizenkét pont követelte az önálló országgyûlést. Ma büszkék lehetünk-e a Parlamentünkre? A többpártrendszer, a politika hízeleg a választóknak, szavazatot akar nyerni, s közben mindenki rosszul érzi magát – fogalmazta meg kritikái sorában Glatz Ferenc, s végül társadalmi felelősségvállalásra szólítva azt kérte az értelmiségtől, hogy segítsenek mindazokon, akiknek ma rosszul megy sora.
A megemlékezés további részében az Egregyi Óvoda Pillangó csoportja és a Hévízi Tiszta Forrás Dalkör adott mûsort. Az ünnepség koszorúzással zárult az 1848-as emlékmûnél, a centenáriumi emlékkőnél, Gyulai Gaál Miklós zalai honvédtábornok emlékhelyénél és Kossuth Lajos szobránál.
(Forrás: Hévízi TV)
