Tisztelt egybegyûltek, kedves vendégeink, kedves hévíziek!

Köszöntök mindenkit Hévíz várossá avatásának harmincadik évfordulóján. 30 esztendő egy ember életében már komoly időt jelent. Három évtized magába öleli a felnőtté válást, a felelős pályaválasztást, a munkába állást, többnyire a párválasztást és a családalapítást is.

Három évtized alatt a csetlő-botló, szavakat keresgélő apró gyermekből komoly gondolkodású felnőtt válik. Három évtized alatt a harmónia és a sikerek mellett az ember életében megjelennek a küzdelmek, a nehézségek is.

Valahogy így van ez a harminc esztendős városunkkal is.

Hévíz 1992. május elsején kapta meg a városi címet. Rengeteg változás következett ez után. Középiskola létesült Hévízen. Templomok épültek a városban. Új sportcentrum létesült és felavatták az új városházát A kilencvenes évek közepére egyre több szolgáltatással, Hévíz központjává vált környezetének. Mind nagyobb bel-és külföldi érdeklődés fordult a város felé, melynek eredménye töretlen vendégéjszakaszám-növekedés lett.

Kerékpárutak épültek, új szállodák nőttek ki szinte a földből, a meglévők a magánszállásokkal együtt hatalmas minőségi fejlesztéseken mentek át. Múzeum létesült, megújult a Széchenyi utca, kiépült egy nagyon modern kamerarendszer, majd parkolási rendszer, és hosszasan sorolhatnám a rengeteg pozitív változást.

Ezeknek én magam előbb 8 évig képviselőként, majd immár 12 éve polgármesterként is közremûködője lehettem.

Öröm volt nézni a fiatal város lendületes fejlődését. Ahogy azonban az emberi életben is a jó mellé kapunk sokszor rosszat, kéretlen dolgokat, úgy ez a várossal is megtörtént.

12 esztendeje állok Hévíz élén és el kell mondanom, hogy ebben a bő évtizedben szinte folyamatosan küzdenünk kellett különféle külső, időnként pedig belső negatív hatások ellen.

Ha visszaemlékszünk, éppen 2010-ben, első polgármesteri ciklusom kezdetén a kolontári vörösiszap katasztrófa, majd árvíz rázta meg az országot.

Hévízi önkénteseink, lakóink helyt álltak a károsultak megsegítésében. Itt, a városban társasházi tûz okozott komoly riadalmat és károkat.

Igaz, az életünk ezek miatt szerencsére nem állt meg, és azt sem állítom, hogy ezek az egyébként komoly problémák Hévíz számára károkat okoztak.

Minden esztendőben büszkélkedhettünk a gyönyörû, virágos városunkkal, az ezért kapott országos és európai elismerésekkel. Büszkén jelenthettük be a vendégéjszaka számok folyamatos emelkedését. Örömmel számolhattunk be arról, hogy az év szinte minden napjára jut Hévízen program.

Innen, 2022-ből nézve úgy érezhetjük, az elmúlt évtizedek alatt Hévíz aranykorát élte.

Aztán, ahogy Vörösmarty Mihály az Előszó címû versében fogalmaz: A VÉSZ KITÖRT.

Olyan helyzet előtt találtuk magunkat, melyet még csak hangyányit sem MI generáltunk, megoldást azonban mégis mindenki tőlünk várt és vár ma is.

Mindannyian tudjuk, hogy a Covid-járványról beszélek. Egy olyan problémáról, mely sajnos világméretû, nincs település, ország, földrész, melyet ne érintett volna. Nincs olyan település, ország, földrész, melynek egészségügyi rendszerét és főként gazdaságát ne tépázta volna meg a járvány.

Mindezt pedig tetézte és a jelen időben is tetézi a keleti szomszédunkban zajló háború, melynek súlyos gazdasági következményeit tekintve bizony még csak a jéghegy csúcsát látjuk.

Tisztelt Jelenlévők!

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy Hévíz számára a város 30 éves történetét tekintve is minden képzeletet felülmúló problémákat hozott az elmúlt 2 év. Olyan gondokat, melyeket nem a város jelenlegi vezetése, nem a város lakói, közösségei idéztek elő. Jelentősen visszaesett a vendégforgalmunk, megrendült a város költségvetése, nehéz átszervezési döntéseket kellett hoznunk a talpon maradás érdekében.

Vissza kellett nyesnünk számos kiadásunkat, melyek érzékenyen érintették a civil szervezeteket, az intézményeket, a kulturális lehetőségeket, általában az életünk minden részét. Sovány vigasz ugyan számunkra, de nem akad olyan település ma Magyarországon, mely ne küzdene ugyanezzel a problémával, és sajnos a turizmusból élő településekre ez kétszeresen is igaz.

Erőn felül tettük és tesszük a dolgunkat, egyik csapást a másik után igyekszünk kivédeni. Sok segítséget kapunk ebben és ehhez, ugyanakkor számos jogtalan negatív kritikát, meg nem értettséget is tapasztalunk. Utóbbi miatt – nem titkolom – szomorú és csalódott is vagyok.

Tudom, hogy kívülről egészen másként látni minket, város- és intézményvezetőket, másként látni a munkánkat, és a pálya széléről egy focimeccsen is mindig könnyebb bekiabálni. Higgyék azonban el, hogy minden döntésünk megalapozott, átgondolt; szakemberek tanácsára hallgatunk, javaslataikat követjük, mert tudjuk, hogy mindenhez nem értünk, nem is érthetünk.

Tudom, hogy rossz látni, ami most a várossal történik. Nekem is fáj. De ha nem vagyunk határozottak, ha úgy tetszik: szigorúak, nem fogunk tudni kilábalni ebből a helyzetből. Ridegen hangzik, tudom. Ebben a korántsem könnyû helyzetben türelemre, empátiára, vállvetve küzdeni tudásra és akarásra van szüksége Hévíznek.

Tisztelt vendégeink!

Janikovszky Éva írónőtől olvastam a következőt: Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.

Én is szeretem egy napban, egy időszakban, főként a nehéz időkben meglátni a jót.

Ezért tudok különösen örülni annak, hogy ebben a kihívásokkal teli helyzetben is számíthattunk sokak munkájára, támogatására. Jó érzés látni, hogy vannak körülöttünk, akik a problémákon kesergés helyett a megoldásokat keresték. Akik a nehéz helyzetet tudomásul véve önzetlen munkával segítették haladásunkat. Akik nem a szavak, hanem a tettek emberei.

Közülük most többeknek a képviselő-testület által alapított kitüntetéssel is meg tudjuk köszönni a városért végzett munkáját. 

A díszpolgárunknak, aki négy évtized pályafutása során olyan turisztikai fejlesztéseket vitt végig, melyek városunk turizmusban betöltött rangját, minőségi kínálatát hihetetlen mértékben emelték.

Aki meg tudta találni az összhangot munkatársaival, a szakma helyi és országos képviselőivel, akitől a munka iránti alázatot, városa iránti elkötelezettséget csak tanulni, másolni lehet.

A város fejlesztéséért kitüntetésben részesülőnek, akitől rengeteg segítséget kaptunk Hévíz kamerarendszerének kiépítéséhez.

Akihez bármikor fordulhattunk, városunk rendjének, közbiztonságának erősítésében szükség volt támogatására. A járvány időszakában bizony megszaporodtak a fegyelmezetlenségek. Rengeteg gondunk volt a tilosban és zöldterületen parkolókkal, a tiltások ellenére is fürdőzőkkel, és ezt külső segítség nélkül nehezen tudtuk volna kezelni.

Megköszönhetjük most Hévíz város kultúrájáért díjjal annak a sportolónak a munkáját, aki a költségvetési nehézségek ellenére visszatért hozzánk és nem hagyta magukra sportoló fiataljainkat, önzetlenül végzi munkáját akkor is, amikor azt anyagilag támogatni nem tudjuk.

Megköszönhetjük Hévíz város turizmusáért díjjal annak a szállodavezetőnek a munkáját, aki soha nem hátrált meg a szakma kihívásaitól, aki a járvány idején kétszeres erővel, energiával és tenni akarással dolgozott, hogy a vendégeket, és ami talán mindennél fontosabb: munkatársait megtartsa, motiválja, túllendítse a nehézségeken.

Végezetül meg tudjuk most köszönni Hévíz város közszolgálatáért díjjal annak a munkáját, aki legkisebb gyermekeinkért dolgozik, aki fegyelmezetten tette a dolgát akkor is, amikor a járvány miatt az intézmények életét számos előírás, szabályozás nehezítette. Aki hatalmas türelemmel és empátiával tudott viselkedni a szülőkkel, a gyerekekkel szemben.

Megértetve a város nehéz helyzetét, megfelelő szakmaisággal, gazdasági fegyelmezettséggel segítette munkánkat.

De jelképesen most szeretném megköszönni a kitartást, alázatot, fegyelmezettséget, áldozatos munkát intézményeink vezetőinek és minden egyes munkatársának.

Szeretném megköszönni a tankerület, a katasztrófavédelem, a kormányhivatal segítő munkáját. Egyházainknak, hogy tartották a hívekben a lelket, hogy erőt adtak az egyedül maradóknak, a családi tragédiákat átélőknek. Civil szervezeteinknek, hogy állhatatosan dolgoznak tovább, és számíthatunk rájuk rendezvényeinken.

Köszönet azoknak a hévízi polgároknak, akik megértve a változó időket, türelemmel, fegyelmezettséggel támogatták a várost abban, hogy talpon maradhasson és egy új aranykor megteremtésére lehetőséget találjon.

Abban pedig őszintén bízom, hogy választókörzetünk új kormánypárti képviselője, Nagy Bálint is szívén viseli településünk sorsát, ahogyan tette azt elődje, Manninger Jenő úr is. Eddig munkájukat ezúton is köszönöm, Nagy Bálintnak pedig jövőbeni munkájához ez úton is sok sikert, erőt, kitartást kívánok! És támogatásomról biztosítom!

A Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez sorait ajánlom a 30 éves városnak és minden lakójának:

„A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie.

Azt kívánom, ez a jó mielőbb érkezzen el hozzánk!”

Köszönöm, hogy meghallgattak!