A Nemzetközösségek emlékmûvénél Papp Gábor polgármester mondott beszédet.

Rámutatott: 1920-ban ezen a napon és ettől a naptól az európai nagyhatalmak ízekre akarták szaggatni Szent István államát, megsemmisíteni kultúránkat, megrendíteni keresztény hitünket.

• Európának nem volt szüksége a világháború után erős nemzetállamokra. Nem volt szüksége olyan országokra, amelyek népei együtt és erősek maradnak, ragaszkodva a saját nyelvükhöz, a saját kultúrájukhoz, mélyen megélt vallásosságukhoz. Nem volt szükségük olyan nemzetállamokra, melyek alapját a konzervativizmus adja. Azaz a hagyományos családmodell, a nemzeti identitástudat, a keresztyén kultúra. Európának olyan államokra volt szüksége, amelyekben a liberális szemlélet az úr, ahol a magántulajdon uralkodik, a pénz rabjává és kiszolgálójává kényszerítve a nemzeteket – hangsúlyozta.

A polgármester szerint, ami ma történik Európában, kísértetiesen idézi a trianoni időket.

• Az Európai Unió egyes politikusai mindent megtesznek azért, hogy az európai nemzetállamokat hasonló sorsa juttassák. Feldarabolni, szétosztani ugyan konkrétan már nincs mit, de az eszközök tárháza a nemzetállamok megszüntetésére, a liberális, nemzet- és vallásellenes Európa létrehozására végtelen. Szélesre nyitott kapukkal várják az Európán kívülről érkező tömegeket. Olyan embereket, akik merőben eltérő kultúrájukkal, hitvilágukkal próbálnak éket verni a nemzetállamok közé.

Ebben a vallási ideológiában dominál az iszlám, amely tagadja az emberek egyenlőségét, mert az igazhívő muzulmán mindig felette fog állni a hitetlen és pogány európainak. Az iszlám megköveteli a muszlimoktól hitük terjesztését az erőszakos dzsiháddal, akár mások életének az elvételével is.  A dekadens Nyugat egyértelmûen lemondott az ellenállásról, kísérletet sem tesz a keresztény kultúra védelmére.

Gondoljunk csak bele, hol lenne most a Trianon utáni magyarság, ha ugyanezt engedte volna meg magának? Ha lemond nemzeti hőseiről, nemzeti kultúrájáról, nyelvéről, szokásairól?

Mi, itt élő, és határainkon túli magyarok büszkék lehetünk arra, hogy nemzeti identitásunkat ennyi éven át, történelmi viharok közepette is megőriztük, minden találkozáskor megéljük az összetartozás felemelő érzését, vállalni tudjuk és merjük erkölcsi, vallási normáinkat, értékeinket. Trianon és a magyarság Trianon utáni sorsa legyen a példa és a megerősítés is számunkra arra, hogy az az irány, amelyet ma a magyarság követ, mérvadó, mértékadó és időtálló, Európa számára követhető, sőt követendő.

Szavait koszorúzás, és az Illyés-iskola tanulóinak mûsora követte.