1920. június 4. gyászos eseményeire emlékeztek tegnap országszerte és városunkban.

A hévízi megemlékezés a Magyar Nemzetközösségek Emlékmûve előtt zajlott, ahol Papp Gábor polgármester mondott beszédet.

Hangsúlyozta: a trianoni diktátum Magyarországra nézve kirívóan igazságtalan és megkülönböztető volt.  Az ország lakossága nem volt felkészülve az ezeréves Magyarország megszûnésére, amely három millió magyar elvesztésével járt. A színmagyar területek elvesztése, és annak módja sokkos állapotba jutatta az országot.

- Sokan vallják, hogy, amit a történelem elvett, azt már nehéz visszaszerezni. Pedig az igazság érdekében, a közös értékrend tiszteletében, a politikai és társadalmi kultúra értelmes szabályai szerint erkölcsi kötelességünk azt a nemzet érdekében megtenni. De az eltûnő határok Európájában nem határrevízióval, nem erővel, és nem zavarkeltéssel kell megvalósítanunk össznemzeti önrendelkezésünket, hanem a belső önbecsülésünk, helyes nemzettudatunk helyreállításával - mondta.

A polgármester szerint egyénileg is sokat tehetünk a nemzettudat, az önbecsülés helyreállítása érdekében azzal, hogy őrizzük, ápoljuk azoknak a magyaroknak az emlékét, akik Nagy-Magyarország szülötteiként tettek, dolgoztak, szellemi kincsekkel gyarapították a magyarság gazdagságát.

- Szomorú szívvel ugyan, mégis büszkén ápoljuk ezentúl a magyarsághoz talán legszorosabb szálakkal kötődő székelyek képviselői, Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászók emlékét, akik soha, egyetlen alkalommal sem felejtették el a csúcsok meghódításakor kitûzni a magyar lobogót, vagy a székelység autonómiája mellett hitet tévő székely lobogót, akik még a felhőkbe vesző hegyeken is összetartozásunkat hirdették.

A beszédet a Tiszta Forrás Dalkör, majd a Nagyváthy Néptáncegyüttes nívós mûsora követte, a megemlékezés zárásaként pedig a városi és a járási vezetők koszorút helyeztek el a nemzetközösségi emlékmû talapzatánál.