A Városháza dísztermében Papp Gábor, Hévíz város polgármestere kizárólag a sajtó képviselőinek jelenlétében mondta el ünnepi beszédét, virtuálisan köszöntve a hévízieket.

A beszédet teljes terjedelmében itt közöljük:

Tisztelt hévízi polgárok!

Várossá válásunk napján, május elsején tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket.

Városunk történetének közel harmadik évtizedében először történik, hogy virtuálisan ünnepelünk.

Mégis, úgy érzem, erről a napról most is, így is meg kell emlékeznünk, de szeretném, ha megtalálnánk a lehetőségét egy olyan városnapi megtartásának is, ahol személyesen találkozhatunk, és melyen méltó keretek között adhatjuk át a város napjához kötődő kitüntetéseinket.

Tisztelt városlakók!

Nem mindennapi helyzetben élünk ma, de ha belegondolunk, ez az ország, és maga Hévíz városa is olya sok mindennel birkózott már meg eddig sikerrel.

Ha a távolabbi múltba nézünk vissza, talán a legsikeresebbnek a Hévíz-tó megmentéséért folytatott küzdelmünket emelném ki, melyben én magam is már tevékenyen részt vettem, meggyőződéssel, hittel, küzdeni akarással, a jövőnkért érzett aggodalomtól vezérelve.

Ha pedig csak azt az időszakot nézem, melyben polgármesterként állhatok e város élén, akkor is elmondhatom, hogy sok nehéz helyzetet éltünk már át együtt. Első városvezetői ciklusomnak rögtön az elején a vörösiszap katasztrófával kellett szembenéznünk. Bár Hévíz városát ez közvetlenül nem érintette, máig büszke vagyok arra az összefogásra, arra a hatalmas szolidaritásra, melyről akkor a hévíziek tanúságot tettek!

Meg kellett küzdenünk itt, városunkban szállodatûzzel és társasházi lakástûzzel. Részt vettünk a hazai árvízi védekezésben, anyagi és emberi segítséget nyújtva. Hévíz lakói minden helyzetben példásan viselkedtek, ha kellett, tüzet oltottak, ha kellett, pénzt, élelmiszert, takarót, gyógyszert gyûjtöttek és adományoztak, ha kellett, szó szerint is legények voltak a gáton.

Ma egy világméretû problémával kell nekünk itt, helyben is küzdenünk, megküzdenünk. És úgy érzem, Hévíz itt is bizonyított!

Tisztelt hévíziek!

Sok helyen olvashattuk már, hogy a ma emberének történelmében már biztos, hogy meg fogunk különböztetni vírus előtti és vírus utáni időt. A mostani világméretû járvány alapjaiban rengette meg egészségi, szociális, érzelmi és gazdasági biztonságunkat.

A vírus előtti időkben mi itt, Hévízen is nagy gonddal tervezgettük programjainkat, számos előkészületet tettünk a boldog békeidős felvonulás megrendezésére, a Giro d’ Itália hévízi szakaszrajtjának fogadására. Optimistán tekintettünk a város ez évi turisztikai lehetőségeire és eredményeire, megfogalmaztuk, melyik piacon, hogyan jelenünk meg.

Terveink kártyavárként omlottak össze. egyik napról a másikra azon kaptuk magunkat, hogy helyzetet kezelünk, súlyos döntések meghozatalára kényszerülünk, folyamatosan csüngünk a híreken, és giro-s sálak, pólók beszerzése helyett fertőtlenítő szerek, maszkok, kesztyûk beszerzésén fáradozunk.

Nagyon büszke vagyok intézményeink vezetőire, dolgozóira, a hivatali munkatársaimra, orvosainkra, civil szervezeteinkre, hogy az első pillanattól kezdve a lehető legnagyobb együttmûködéssel oldották meg a rájuk háruló feladatokat, és senki nem panaszkodott, ha még este vagy hét végén is mentek a telefonok, levelek arról, mit és hogyan intézzünk városunkban. És mérhetetlenül büszke vagyok Önökre, hévíziekre, akik rendkívül fegyelmezetten viselkedtek és viselkednek, megértik a korlátozásokat, betartják a szabályokat, maximálisan együttmûködőek.

Manapság elterjedt az a kedves szokás, hogy tapssal köszönjük meg mindenkinek a munkáját. Én most jelképesen megtapsolok minden hévízi polgárt!

Tisztelt hévíziek!

Tudom, mindenkinek nehéz a helyhez kötöttség, a szabadságának korlátozása. Nem ígérhetem meg Önöknek, hogy bezártságukat a közösségi oldalakon bármilyen szórakoztató formában oldjam. Nekem és munkatársaimnak az a feladatunk, hogy megoldást találjunk a külföldről hazatérők ellátására, elhelyezésére, időseink, szociális rászorultjaink mindennapjainak könnyebbét tételére, a turizmusból és a gazdaság szinte bármely ágazatában élők egyre nehezebb helyzetének rendezésére, a fiataljaink jövőjének egyengetésétre.

Nemcsak a kormányzati intézkedésekre várunk, mi magunk is dolgozunk helyi megoldásokon, nem kis erőket mozgatva meg ehhez. Az elmúlt időszakban több előremutató intézkedést is meghoztunk, bízva abban, hogy ezek enyhíthetik a gazdasági és szociális problémáikat, erősíthetik egészségügyi biztonságunkat.

Városvezetőként megnyugtató számomra, hogy minden intézményünket, lakónkat, a Hévízért dolgozó szervezeteket védőmaszkokkal láthattuk el, több mint 30 millió forintot költve csak erre a célra. Rugalmasan, gyors ügyintézéssel, napi szinten igyekszünk megoldani a nehéz helyzetbe jutott hévíziek hozzánk érkező kéréseit.

Kérem, bízzanak bennünk, bízzunk egymásban! Azon dolgozunk mindannyian, hogy a város életét a veszély elmúltával mielőbb újra indíthassuk!

Bízom benne, hogy a városért különösen sokat tett polgárainkat mihamarabb, széles körben köszönthetjük, egy nyüzsgő településen, igazi békeidőben, melyet, úgy érzem, mindannyian megérdemlünk!

Érettségiző diákjainkat nemrég a Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez soraival búcsúztattam, és ezt szeretném most Önökkel is megosztani.

„A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie.

Azt kívánom, ez a jó mielőbb érkezzen el hozzánk!”