Tisztelt hévíziek, tisztelt vendégeink!

Nagy tisztelettel és a házigazda szívélyességével köszöntöm Önöket Hévíz várossá válásának évfordulóján rendezett ünnepségünkön. Tisztelettel köszöntöm körünkben Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter urat. Köszönöm, hogy elfogadta meghívásomat és velünk ünnepel. Köszöntöm térségünk kormánypárti országgyűlési képviselőjét, Nagy Bálint államtitkár urat, valamint Könnyid Lászlót, a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatóját.

Külön tisztelettel köszöntöm egyházaink, járási, megyei és városi intézményeink vezetőit, képviselőinket, díszpolgárainkat, a sajtó munkatársait és mindazokat, akiket a mai napon városunk elismerése jeléül kitüntetünk, és valamennyi hévízi polgárt, aki fontosnak tartotta, hogy velünk ünnepeljen ma.

Tisztelt vendégeink!

Van-e ünneplésre okunk ma itt? Igen. Van. Nem pusztán egy 32 éves várost köszöntünk. Hanem egy olyan várost, amely egy közelmúltban zárult kutatás szerint azon 5000 lakos alatti települések között a legelső, melyek leginkább felkészültek a jövő kihívásaira. Ezt a rangsort az Egyensúly Intézet állította fel „A jövő települései Magyarországon” című kutatásban. Az általuk készített elemzés több mint 50 indikátor alapján vizsgálta és elemezte a magyarországi települések fejlettségi szintjét. Többek között infrastruktúra, jövedelmi helyzet, iskolázottság, internetes hozzáférés, orvosi ellátás, közlekedés, új építésű ingatlanok száma, közbiztonság szerepelt az indikátorok között, s a kutatás 2014 és 2021 között vizsgálta a települések helyzetét. A magam részéről nagyon büszke vagyok erre az eredményre. Átfogó képet ad ugyanis az elvégzett munkánkról. Visszajelzés arról, hogy az eltelt ciklusokban mit is értünk el.

Tisztelt Jelenlévők!

Hévíz hetek óta kampánylázban ég. Jómagam kissé felülről szemlélem ezt, tekintve, hogy nem kívánok indulni a választásokon. 8 év képviselői és 14 év polgármesteri megbízatás után szeretném biztos kezekbe továbbadni a város vezetését. Ugyanakkor – éppen emiatt – nem mehetek el szó nélkül bizonyos megnyilvánulások mellett.

Szokás hasonló ünnepeken elődeink máig ható, bölcs gondolatait idézni, de engedtessék meg nekem, hogy én most ne ezt tegyem. Egy nagyon sokak által ismert, klasszikus, az abszurd humort nem nélkülöző vígjátékra utalnék most. Sokan ismerik közülünk a Brian élete című filmet. Ennek a filmnek van egy sokat idézett jelenete, biztosan emlékeznek rá. Amikor a rómaiak ellen titkos mozgalomban lázad Júdea népének egy csoportja. Nagy hangon szidják a rendszert, ellenérveket gyűjtenek a római fennhatósággal szemben, és egymást is provokálva teszik fel a kérdést: „Na de mit adtak nekünk a rómaiak?”

És akkor valaki félve felteszi a kezét, és szól: vízvezetéket. Aztán egy másik szól: úthálózatot….és hosszasan kezdik sorolni, mi mindent is kaptak a rómaiaktól.

Hogy miért idézem ezt a jelenetet?

Mert ebben a mostani kampányban többször is találkozom azokkal a kijelentésekkel, hogy ez a városvezetés – mi „rómaiak” – mely 14 éve vezetésemmel irányítja a települést, nem adott Hévíznek semmit; mi több: kormányzati támogatással büszkélkedhetnek, de ez nem látszik a városon.  

Álljunk meg néhány percre és a teljesség igénye nélkül vegyük számba, mi is történt ebben a városban 2010 óta!

Megújult az északi városrész vízvezeték rendszere. Rendeztük a fő utcánk, a Széchenyi utca teljes közmű cseréjét útburkolatostul, parkostul; minden légkábelt a föld alá telepítettünk, utcabútorokat cseréltünk, széles járdákat építettünk és minden ingatlanba az új közmű bekötéseket megfinanszíroztuk. Az itteni parkolókat a víztorony mellett egy új parkoló építésével váltottuk ki. Átépítettük a véderdő melletti lépcsősort. Megújítottuk, modernizáltuk a város közvilágítását és parkolási rendszerét, több mint 100 térfigyelő kamerát telepítettünk, melynek egyik erőssége a rendszámfelismerő rendszer, mely bizony a rendőrség munkáját is segíti, ezzel együtt városunk közbiztonságát erősíti. Teljesen megújult a nagyparkoló zöldfelülete, burkolata és közművei. Megújult a termelői piac. Tehermentesült a tó az autóbusz-pályaudvar kitelepítésével. A tóvédelmi program keretében megújult a tavat ölelő véderdő, sétautakkal, kilátóval, tanösvénnyel. A Festetics-világörökség részeként megújult az Ady utca, a Schulhof sétány, és a tavat körüljárhatóvá tettük. Az egregyi városrészen park létesült, múzeum, kálvária épült, és a dombföldi utat is teljesen rehabilitáltuk. Templomainkat megújítottuk, új játszótereket létesítettünk. A gyógykórháznál az energiahatékonyság szellemében hővisszanyerő rendszert telepítettünk. A sport infrastruktúránkat teljesen megújítottuk. 

Mindezeken túl rengeteg intézményi fejlesztést hajtottunk végre, iskoláinkban, óvodánkban, a bölcsődében és szociális intézményeinkben is. De a Hévíz-Balaton Airport nemzetközi reptér üzemeltetését, folyamatos fejlesztését is vittük sok-sok évig önállóan. A korábbi éves átlagban 800 ezres vendégéjszaka számot új marketing stratégiákkal együttműködve a mindenkori országos turisztikai vezetéssel 1 millió fölé tornáztuk.     

Mindezeket tettük saját forrás, jelentős kormányzati támogatás, uniós források segítségével.

A 2010 és 2023 közötti időszakban több mint 12 milliárd forintot fordíthattunk, és fejlesztettünk városunkon. És láthatóan ennek a munkának is köszönhetően a magánberuházások is sok 10 milliárd forint értékben történtek és jelenleg is zajlanak, melyek a város iránti befektetői bizalom miatt is indultak meg Hévízen.

Amikor tehát elhangzik a kérdés, hogy mit is adtak nekünk a rómaiak, vagyis mi, úgy vélem, van mit sorolni ugyanúgy, ahogy a filmbéli jelenetben.

Tisztelt Vendégeink!

Az elmúlt önkormányzati ciklusban történtek árnyalják a helyzetet, ez kétségtelen. Nem gondolom azonban, hogy a Covid vagy a háború okozta világgazdasági helyzet a „rómaiak” hibájaként róható fel. Aki pedig azt gondolja, hogy az ilyen csapások után egy-két éven belül a régi pompájába lehet visszaállítani egy települést, az meglehetősen rosszul gondolkodik.

De józan ésszel, racionális gondolkodással, gazdálkodással is egyértelmű kell, hogy legyen: időre van szükség, hogy régi fényében tündököljön a város.  Ugyanakkor a szomszédban még mindig háború van, háború van a Közel-Keleten is, és csak az nem tudja és látja, aki nem AKARJA, hogy ezek milyen negatív hatással bírnak továbbra is minden ország gazdaságára, turizmusára, lehetőségeire.

Így a következő városvezetésnek továbbra is racionális gazdálkodást kell folytatnia és bírnia kell a magyar kormány támogatását. Ezért is örülök és támogatom, hogy jelenlegi képviselő csapatomból, és kollégáim közül többen is folytatni kívánják a megkezdett munkát, újult erővel Hévízt megújítani.    

Persze, lehet másként is.

Lehet óvodát újra nyitni legalább évi 50 milliós költségvetési vonzattal akkor is, ha a születési adatok semmivel nem indokolják. Lehet azt állítani, hogy helyi vállalkozókkal városközpontot építenek, de a pályázati feltételek és törvények megmondják, mit tehetünk és mit nem. Lehet azt mondani, hogy ennek a városnak a vezetésére csak egy hévízi állandó lakos hivatott.

De ez csak olcsó kampányfogás. Még szerencse, hogy annak idején ezt a települést felvirágoztató, Keszthelyen élő Festeticsek nem ezen az alapon fogalmazták meg hévízi terveiket, fejlesztéseiket és az itt élők sem ezen az alapon ítélték meg a Festeticsek itteni ténykedését.

Tisztelt Jelenlévők!

Ennek a városnak az irányítását felelős, gazdaságilag megalapozott, körültekintő döntéseket hozó tapasztalt, kormányzati támogatással bíró vezetés tudja csak továbbvinni és érhet el további eredményeket úgy, hogy képes hosszú távon, ciklusokon átívelően gondolkodni.

Jómagam ennek szellemében cselekedtem 14 éven át, és ha lehetőségem engedi, a továbbiakban is dolgozom és segítem a megújuló Hévízt akaró vezetést.

Márai Sándort idézem:

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

Szerencsés, jó utat kívánok, Hévíz!

Hajrá megújuló Hévíz!

Hajrá Magyarország!